SÍRNAK A RÉGI PORTÁK   Sírnak a régi paraszti porták, A pajtákat, szekereket bontják. Nem nyerít szép táltos az udvaron, Nincs, ki örüljön szép magyar dalon. Itt minden kő csak keseregni tud, Merre visz az élet, merre az út…?   A föld hideg, a szívét elvonta, Nem ébred többé paraszti csókra.

  NAGY BÁLINT BAKONYSZENTKIRÁLYI PARASZTKÖLTŐ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1- 2.     Az életrajzi film Édesapámról, Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltőről szól. Eredetileg 2 részes, de én most összekötöttem őket, hogy zökkenőmentesen lehessen végignézni, aki erre szánja az idejét.

                GONDOLATOK BUJDOSÁSUNK IDEJÉBŐL Lapok Édesapám noteszaiból 1.   1945. Augusztus 9. – én.   Ma van Gyula fiam születésnapja. Valahol odahaza egy kis falusi kunyhóban mélyen imádkoznak… de az imádság mögött lelkeket tépő nagy sírás és zokogás is van.

                TANÍTÓMNAK LAJOS PÁLNAK   Köszönetet mondani jöttem el Drága tanítóm, sok – sok év után. Bölcsesség ormán üdvözölve légy, Virág fakadjon lépteid nyomán. Emlékezzél – most itt áll előtted Az a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.   Itt ültem, ebben a vén teremben, Terem végén a hátulsó sorban.

                A ZSIDÓKAT ELHURCOLTÁK Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből.   A zsidókat még 43 – 44 – ben összeszedték és elvitték, hogy hová, nem tudjuk. Két családról tudok. Az egyik az a barátom, aki Amerikában él, a Kende Aladár. Őket is elhurcolták a háború alatt.