SZILVESZTER   Fájó szívvel nézz vissza még egyszer Szépen halódó öreg Szilveszter. Vidd könnyeinket, vidd kacagásunk, Volt szép – és volt csúnya állomásunk. Szent enyészet őröl itt – a régi Nem tud többé soha visszatérni. -És mennünk kell így, változatlanul, Érzelmünk lángja csitul, vagy vadul.

              KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI SZOKÁSOK BAKONYSZENTKIRÁLYON Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből        Gyermekkoromban minden karácsonykor elmentünk köszönteni, katolikus, református leányok, fiúk, környékbeliek, helybeliek – együtt.

                BORBÁLA NAPJÁN   Szűnjenek meg ma ez ünnepi neszben Lövegeinknek dörgő hangjai, S a lelkünk mélyén tiszta kondulással Búgjanak az öröm harangjai. Tüzér csákónkban száz virág viruljon, Nem hervaszt minket zord télnek szele. Szent Borbálánk, hogy minket felmagasztaljál, Tüzérré üssél, itt az ideje.

  BAKONY, TE SZÉP HAZÁM   Hogy imádjalak, hogy szeresselek, Nincs elég húr, lélek múzsafán. Hol az ősfák dallal köszöntenek, Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám! Szűkebb hazámnak édes kebelén Édes álomra fejem hajtom én.

              NOVEMBER VÉGÉN   Lent még a réten szelíd nyáj legel S a hegy oldalán már hó fehérlik. Nincs a napnak már ereje, fénye, Hidegen a zord tél közeledik.   Szeretnék most menni, menni, menni, Melegebbre, messze déli tájra. Szívek, hol örök nyárban dobognak, Örök a virágok susogása.   -Nem hagyhatom mégse ezt a tájat. Szárnyam lehull, ide köt valami.

                Édesapám ezt a verset a Dudari Testvér Református Gyülekezet tagjainak írta 59 évvel ezelőtt. Fogadjátok Szeretettel-:))) A DUDARI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETHEZ Nagy ünnepet ülni jöttünk ide – Istent kiált e szent gyülekezet. Kálvinista lelkek húrja zendül, Ezer ajk zeng ma hála – éneket.

                UTOLSÓ TALÁLKOZÁS ( Olga kozáklány szerelme) amikor  a  háborúban nem dörögnek az ágyúk.   Valentin, nézz fel az orosz égre, Millió csillag tündökölve ég, Olga szeret… csókold meg a számat - Szívem tiéd – s tiéd az orosz ég. Hallod - hogy zokog távol egy bús gitár… Csókolj, ki tudja, holnap élsz – e már.

              RÉGI ADVENT ESTÉK   Régi Advent –esték jutnak most eszembe, Kicsi paraszt –házunk álmodott a csendbe: Leborultunk halkan Krisztusváró arccal, Néztük egymás arcát szelíd alázattal. Szent éneket mondtunk – Öreganyám kezdte, Istenem, de szép volt minden áldott este. Édesanyám akkor lámpát nem is gyújtott, Kitárt ajtajával kályha világított.

              BÚCSÚZÁS   Zokogó szívemmel elindulok, Megyek, sorsom bús kezek megírták. Bár tudom, hogy ott zord lesz szép egem, Eltemetnek zúgó, vad áriák – És reszkettetnek majd a nagy szelek, Tépett húrral sikongó kín leszek…   Itt hagyom búsan, talán örökre Kis házunkat, hol hűség volt minden. Hol álmodni kezdtem – a kis falut, Ősök sírját kint a temetőben.

                NÉPNEVELŐK ERESZKEDTEK UTÁNUNK Epizódok Nagy Bálint Bakonyszentkirályi parasztköltő  „Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből        A fő harc már lezajlott, olyan erősen hatalmon volt már a Rákosi és bandája, hogy ott már ugrálni nem lehetett. Minden vasárnap meglesték a népet, a református és a katolikus templom előtt is.