Kedves Barátaim!
Az Erdélyi Gyásznapon fogadjátok szeretettel Áldott Emlékű Édesapám egyik
Gyönyörű versét, ami úgy gondolom erről is szól-:)))
Szeretettel: Bálint
AZ ELSZAKÍTOTT
MAGYAROKHOZ
Fájó szívvel köszöntlek titeket
Mint a honnak bujdosó fiait.
Örömöt vagy bút hoz – e reátok
Mint csalogány, ha zengi dalait.
Ó csak tudnék hozzátok szállani,
Magyar puszták sebzett hiénái.
Északnak kéklő büszke hegyormát
Búsan járja a lesújtott magyar.
Csak sóhaját viszi a röpke szél,
Messze –messze hol mindent csend takar.
Tudjátok – e a régit feledni,
Magyar puszták sebzett hiénái?
Látjátok – e a hajnal hasadását?
Zimankós éjben tüzek lángolnak.
Eljő hadúr felleg paripákon,
S nyomaiba új csillagok gyúlnak.
Akkor újra talpra fogtok állni,
Magyar puszták sebzett hiénái.
Áthallik a mélabús harangszó,
S szíveteknek hangos dobbanása.
Odaát az elrablott mezőkről
Átsír a nyáj bús kolompolása.
Tudjátok – e a düh lángját tűrni,
Magyar puszták sebzett hiénái?
Magyar nóta szárnyletörten hallgat,
Börtön vár rá ki röpke nótába
Lelke fájdalmát s kínját enyhíti.
Csillagtalan magyar éjszakába
Eltudjátok – e a dalt feledni,
Magyar puszták sebzett hiénái?
Lángoljon fel újra a szittya vér
Szíveteknek tépett ereiben.
Törjön bilincset a magyar virtus,
Turán virtus oroszlán dühében.
Ti vagytok a honnak csillagai,
Magyar puszták sebzett hiénái.
Hallgatom az erdők suhogását,
Hajnalodik veres az ég alja.
Elmélázva lelkem messze téved,
Hol rab lelkek várnak virradatra.
Ó csak tudnék hozzátok szállni
Magyar puszták sebzett hiénái.
Lángoljatok a vak éjszakába,
Zengjen szívetek nem – nem sóhaja.
A magyarnak lesz még új hazája.
Nagy Bálint
