Böjti szelek - Az Ezeregyéjszaka ismeretlen - csodálatos mesevilágában találkozunk csak olyan kereskedővel,aki felajánlja jól menő üzletét,kiépített egzisztenciáját,hogy lelkiismeretének engedve nekivágjon a mekkai zarándoklatnak és teljesítse vallási kötelességét.Az "egy szükséges" választása pedig,ahogy Márta és Mária történetében olvashatjuk(Lukács 1o,42) mintha még e mesevilágnál is távolabb került volna tőlünk. - Hogy manapság más szelek fújnak?Hogy ma már nem követendő érték a kényelemről,a kellemesről,a vágyak azonnali kielégítéséről való lemondás?Nem gondolom.Az "adok,hogy adj"még soha nem volt ennyire elfogadott:Természetesnek tartjuk még azt is,hogy gyermekeink gyermekkorát feláldozzuk, csakhogy felnőttként sikeresek legyenek.Az Ószövetség lapjain elborzadva olvastunk pogány népekről.akik gyermekeiket "átvitték a tűzön"(5Mózes 18,1o:2Királyok 17,17). és hasonló felháborodással utasítjuk el a harmadik világban bevett gyermekmunka kizsákmányoló intézményét,eközben pedig egymással versengve íratjuk be
fiainkat és leányainkat a harmadik-negyedik különórára,az egész napos iskola után,hogy este még felkérdezzük a leckét.És mindez miért?Mert elhisszük,hogy így lesznek majd sikeres felnőttek.Hány évet áldozunk fel az életükből ebben a taposómalomban egy remélt cél érdekében?Hány évet áldoztunk már fel a saját életünkből ilyen remélt sikerek érdekében?És mit kaptunk cserébe? - Kevesen ismerik fel,mi az "egy szükséges":Ami fontosabb a vacsorakészítésnél,az élethosszig tanulásnál fontosabb minden más megszerzésénél.És hogyan lehet erre rátalálni?Egy lépést hátra kell lépnünk,hogy lényegtelen kicsinységét felismerjük. - Évszázadokon keresztül Jézus pusztai megkísértésének története volt a nagyböjt kezdetének az olvasmánya(Máté 4,1-11). Az,hogy a Lélek elragadja Őt a pusztába,hogy negyven nap böjtölés után megkísértessék.Amit egész évben elkerülni igyekszünk("ne vígy minket a kísértésbe")azzal most szándékosan bocsátkozunk küzdelembe. - Böjt.Ma leginkább a szó negatív jellemzése ér el minket:"Meglesz még a böjtje.""
Ki kell böjtölni!"ráadásul azt is gondoljuk,hogy az Istentől elszakadt embereket éri a kísértés,és megfeledkezünk arról,hogy Jézust a Lélek vezeti ki a pusztába,azok után,hogy galamb képében megpihent rajta.Pedig a böjt a Lélek felkészülése - és nem pusztán az emberi kívánságokkal szemben.Persze,"aki azt mondja,hogy áll,vigyázzon,hogy el ne essen!"(1Korinthus 1o,12). De Jézus nem esik kísértésbe,hanem Maga megy elébe annak, : Böjtöl negyven nap,negyven éjjel,egészen addig,amíg "végre megéhezik" - maga vállalja,hogy szembesül a kísértéssel. - Legtöbbször nem egyéb,mint emberi kísértés esik rajtunk (1Korinthus 1o,13)azaz a saját gyengeségünkkel szembesülünk, mint amikor egy kisgyermek,vagy egy új csoportba kerülő diák,új munkahelyre kerülő felnőtt,a helyét keresve a határokat próbálgatja feszegetni.Ezt próbálgatjuk Isten felé Is: Kívánságaink.vágyaink,lustaságunk mentén tágítjuk,lazítjuk azt a köteléket,amely Őhozzá köt. - Amikor viszont Isten Lelke eltölt erejével és az Ő országának építésére indít,
(ne felejtsük el,Jézus arra készül, itt,hogy földi munkálkodását elkezdje!)akkor már nem arról van szó,hogy mi kezdjük el lazítani hitünk kötelékét,hanem a bennünk munkálkodó erő kerül szembe emberi gyengeségünkkel.A kísértés itt nem egyéb,mint a hitünk, próbája azért,hogy - az Írás szavaival szólva - "A ti megpróbált hitetek,amely sokkal értékesebb a veszendő, .de tűzben kipróbált aranynál,Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre,a dicsőségre és a tisztességre"(1Péter 1,7). Ez a kísértéslényege.A megpróbáltatás.Az ismeretlen ellenfél legnagyobb erejének az ismeretlenségének a legyőzése. - Ahogy az Újszövetségi példázat kereskedője mindenét eladja,hogy a megtalált drágagyöngy az övé lehessen (Máté 13,45-46),a böjtölő bármit felad,hogy az egy szükségesre rátaláljon,hogy a megtalált az övé lehessen,hogy a megtalálttal eggyé lehessen. - Hanula Gergely a Szerző a Pápai Református Teológia rektorhelyettese.
