Szívbéli böjt - Tényleg nem lehet húst enni? - hangzott el a kérdés a legutóbbi konfirmációs órán.A kérdés kicsit pontatlan,több tekintetben is.Hiányzik belőle az időpont Mikor nem lehet? Böjtben? Nagypénteken?Tényleg nem lehet?Mintha csak az édenkerti kérdés szólalna meg:"Csakugyan azt mondta Isten?"Ez a kis pontatlanság máris tévútra vihet minket. - Soha nem felejtem el,az első,segédlelkészként gyülekezetben töltött nagypénteket.A délelőtti istentisztelet után valamiért belépett hozzánk az akkori gondnok, - fontos,hogy 1992-t írtunk! - és a folyosón az előre elkészített ebéd finom illata terjengett.Mint derült égből villámcsapás jött a felismerés:Bizony hús kerül az asztalunkra!Egy református lelkészcsalád asztalára nagypénteken! Hát nagyon kínos helyzetnek éreztem!Nem tudom,hogy a gondnok úr,észrevette- e a "szabálytalanságot" és ha igen,mit gondolt magában.Egy azonban biztos:Azóta nem kerül hús az asztalunkra nagypénteken.Pedig nyugodtan kerülhetne.Ugyanúgy,mint akkor,azon az első nagypénteken.Ma már nem
érezném annyira kínosan magam.Nem.Mert az első nagyhéten lelkesen,nagy-nagy igyekezettel,mire is készültem?A szolgálatokra. Sokad rangú volt,mi kerül az asztalra.Nem számított.Valószínűleg végig sem gondoltam,csináltam rutinból. - Ma,huszonöt év szolgálat után,talán oda kéne tenni a húst az asztalra,hogy figyelmeztessen:Nem ez számít.Nagyon nem ez!Legyen ott a hús nyugodtan az asztalon,és legyen ott a szívemben az a lelkesedés,ugyanaz az igyekezet,fáradhatatlanul szolgáló lendület,ami akkor ott volt.Szégyenkezve kell megvallanom,hogy bizony lanyhult a lelkesedés,az igyekezet,és bizony hiábavaló a formaság,a külsőség megtartása.Tudjuk:Isten előtt nem ez számít.Bizonyára sokkal kedvesebb volt Előtte az az első nagypéntek,mint sok másik azóta,hiába nem volt hús az asztalon,akár egy egész nagyhéten át. - Hogyan készülök nagypéntekre?Mit jelent számomra az előttünk álló néhány böjti hét?Megvizsgálni őszintén a szívemet,az egész életemet.Mi van abban?Mit lát benne az Úr?Ott van-e még benne az az őszinte ragaszkodás
Őhozzá,Igéjéhez,egyházához,annak tanításához,ami akkor azon az első nagypénteken zavarba hozott?Ami miatt kínosan éreztem magam?Zavarba hoz-e még egyáltalán az,ami esetleg nem helyén való az életemben?Kínosan érzem-e még magam a gondnokomon,de első renden az Úr előtt helytelen vagy megkérdőjelezhető cselekedeteim miatt?Mi a fontos a számomra? Ami belül a szívemben van,amit az Úr lát és leleplez, vagy amit kifelé igyekszem mutatni az embereknek?A szív rejtett titkai,amelyeket,ha szégyellek is,bátran odatárhatok Isten elé,mert megtisztít,vagy a hamis kirakat,amivel megtévesztek embereket?A böjt elcsendesedésre,sok-sok imádságra,önvizsgálatra,életem Isten előtti átgondolására hív. - Tényleg nem lehet húst enni?Van,akinek nemmel kell válaszolnia. S van,akinek igennel felehet.Szeretnék e böjt végén az utóbbiak közé tartozni,mert:"Az ember azt nézi,ami a szeme előtt van,de az Úr azt nézi,ami a szívben van." - Jákób J.Ibolya
