Olika Születés napjára 

Kislányom ne siess úgy az élet útján.
Maradj még gyermeknek nekem.
Az ifjúság receptjét ha tudnám.
Nem nőnél nagyra sohasem.
Esténként vidám altatódalt kérnél.
Nevetve érne az álom.
Apró kezeid édes melegénél.
Saját álmaim és életet látom.

Kislányom örökké vigyázom tiszta lelked.
Bár tudom, néha fáj ha szigorú vagyok.
De hidd el,
magamat látom benned.
S amit én nem kaptam meg soha,
azt te most duplán megkapod!

Mert a rákos apák másképp szeretnek.
Náluk minden mosoly kincset ér.

Maradj hát mindig imádott kislányom.
Vigasztalj és kárpótolj mindenért.

úzsája Csajé 

Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.

Addig menj Erzsike haza.
még hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.

Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága

jó apád vállára.

Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.

Még akkor sem ha a sebeid fájnak
Ne szomorítsd el a szívét
a drága jó apádnak.

..

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos

Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat

Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend.. 

Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.

Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.

Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.

A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.

Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág

             Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

Debreceni Zoltán - Úgy jöttél felém

Úgy jöttél felém,
mint egy gyönyörű szép álom.
Mint a nyarat úgy várom jöttödet,
boldogan kelünk a hegyekben minden nap a nappal.
Éjszaka együtt játszunk a holddal
és a sok-sok fényes csillagokkal.

Nevetve futunk szembe mindén viharos széllel.
Megbirkózunk együtt a kegyetlen élettel.

Már elfeledtetted velem a szomorú múltam,
és arcomról letörölted a keserű könnyem.
Melletted merek mindenről álmodni,
tervezni a szépet.
És az álmomból most már felébredni sem félek