MEDDIG LEHET MÉG SZABAD GONDOLATOKRÓL HANGOSAN BESZÉLNI… Magyar Költészet Napi verses gondolataim.   Meddig lehet még szabad gondolatokról hangosan beszélni, Meddig lehet még egymás között lehalkítottan cseverészni, Hiszen ötvenes évek hangulata térhet vissza, ha a szó Kipattan, napvilágra kerülve és már gyorsan repül a lasszó.

              MIÉRT VAGYOK ÉN MAZOCHISTA, HOGY A KÖZSZOLGÁLATINAK CSÚFOLT MÉDIÁKBÓL IS SZERETNÉK NÉHANAPJÁN HÍREKET HALLGATNI… Azaz a tegnapi mega tüntetés nem volt hír értékű a Kossuth rádióban.

                A VÁLTOZÁS SZELE MÁR ELÉRT HOZZÁNK…   A változás szele már elért hozzánk, Ma van szükség igaz összefogásra. Ki kell most nyitni végre a bezárt szánk’, Elégedetlenség végső határa   Manapság továbbra már nem tartható, Mert Országunkat végleg kifosztották. „Meztelen a király”, már jól hallható, Hangosan kiáltják, nem csak suttogják.

              RÉGÓTA NEM JÁROK ZÖLD ERDŐBE GYÖNGYVIRÁGOT SZEDNI… Valentinus újabb Húsvéti Locsolókája.   Régóta nem járok zöld erdőbe gyöngyvirágot szedni, Szeretek kényelmesen aludni, nem korán felkelni. Sok gyaloglás sem használ sajgó, kikopott térdeimnek, Mellékesen a gyorsuló, hetvenhetedik évemnek.

                ÜRES A SÍR, MERT MA  FELTÁMADT JÉZUS KRISZTUS… Húsvét Vasárnapi verses gondolataim.

             HA ÉNNEKEM MA TÉNYLEG „BAKANCSLISTÁM” LENNE… Fájdalmak közt haladva a „Szenvedések” útján.   Ha énnekem ma tényleg „bakancslistám” lenne, „Via Dolorosa” első helyre kerülne. Akkor nem mert dönteni Pilátus Jézusról, Elfeledkezve az igaz római jogról, Mikor döntést a felbolydult tömegre bízta, Mert felelősséget vállalni nem akarta.

           JERUZSÁLEMBE  JÉZUS SZAMÁRHÁTON…   Jeruzsálembe Jézus szamárháton Érkezett, hol tömegek éljenezték. Zöld ágat szórtak eléje az úton Amerre ment, mindenhol ünnepelték.   Akkor még senki nem tudta, hogy pár nap Múlva már a halálát is kívánják. Akkor még mosolygott reá fényló Nap, Lelkesen virágokat is dobálták   Az emberek.

             HUSZONÖT HÓNAPJA DÚL A HÁBORÚ… Sajnos nem látni az alagút végét.   Huszonöt hónapja dúl a háború Ukrajnában, egyre több az áldozat. Teljesen megdöbbentő és szomorú, Mert még nem látni ebből a kiutat.   Ártatlanok ezrei halnak csupán Azért, mert új „cárevics” az esztelen, Nem bír megmaradni az ő „valagán”, Nagy Oroszországot akar hirtelen.

              MA LÉSZEN A  KÖLTÉSZET VILÁGNAPJA…   Ma lészen a költészet Világnapja, Amikor most a lírát ünnepeljük. Aki tollát manapság megragadja, Azt kellene, hogy már a tiszta lelkük   „Zenéje” íródjon le versformában Úgy, hogy olvasó gyönyörködjön benne. Ne álljon hatalom szolgálatában, Ne hozzon szégyent a saját fejére.

              A LELKEM ABLAKÁT…   Emberként érezve, A lelkem ablakát sarkig kitárva Tekintek fel az Égre olyan áhítattal, Amilyennel csak tudok. Gondolataim Szárnyalnak, repülnek oly sebesen, hogy Elérhessék az elérhetetlen dimenziók bezárt, Lelakatolt kapuját is.