Debreceni Zoltán verseit megtaláljátok a GOOGLE - be, 

és a youtu.be - n. 

. 

Debreceni Zoltán,író, versíró 

(Pocsaj 1954 November 2.)

magyar nyelven alkotó

(zsidó-roma) származású író 

Lakcíme: Hajdúbagos Sinai u.1.sz.

Lakóhelye: Kisvejke Rákóczi u 29.

Elérhetősége:debreceni-zoltan@temail.hu

                  Élete és pályafutása :

Nehéz gyermekkora volt heten voltak testvérek.
Szinte tanyán nevelkedett zsidócigány származása miatt

sokat bántották sváb párjával együtt. 

5-6km járt iskolába télen és nyáron. 

Pocsajba gyermekeskedett majd Kismarjába, Sándoros-tanyára, Konyári-Sóstó tanyára,

Hosszúpályiban, 

Derecskére, Biharkeresztesre, Nagykerekibe, Hajdúbagosra, Kisvejkére költöztek. 

Jelenleg Dombóváron él.

. 

      . 

 (Debreceni Zoltán Dombóvári háza) 

Állatorvos szeretett volna lenni.
Felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe, Budapestre  járt.
Édesanyja rákbetegségben fiatalon meghalt, édesapja és 15-éves öccse rövid időn belül

követték édesanyját a halálba.

Így az apró testvéreinek a nevelése rámaradt .
A felsőbb iskoláját nem tudta befejezni ott kellett, hogy hagyja 

dolgozni kellett, hogy apró testvéreit felnevelje. 

Úgy tervezte, Hogyha a testvérei felnőnek befejezni a tanulmányait,

 de nem így sikerült, mire a testvérei felnőtek Ő is megbetegedett

 rossz indulatú daganat miatt teljesen kikelett operálni a féloldali tüdejét.

        . 

 (Debreceni Zoltán Biharkeresztesi háza) 

Első verse 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban,
ami nagy vihart kavart,
ezt követően jelent meg verse a Képes újságba és több napilapban.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
Tehetségére egy Derecskei helytörténész figyelt fel így életrajza és művei

könyv formában 2016-ban jelent meg.

    . 

 

(Debreceni Zoltán könyve 2016) 

. 

A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását.
Határőr volt, majd a Magyar Államvasúthoz került mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt  fiatalon rokkant lett. 

Zsidócigány származású volt emiatt eltiltották tőle a szerelmét

aminek sebei fájdalmát egész életében némán hordta. 

  . 

(Debreceni Zoltán Sándoros tanya) 

. 

    Emléklapot  kapott 2017 ben és 2019 tavaszán 

Emléklap  Debreceni Zoltán írónak 2017

. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

. 

Elismerő Oklevelet  kapott több esetben Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró 

Debreceni Zoltán író, versíró 

. 

. 

Debreceni Zoltán versíró 

. 

.Dombóvárra 2015- ben a Jobbikosok zaklatása miatt költözött. 

Amit a versében meg is írt. 

 

Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...

Idegen tájon élek  erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni
rákos betegen az otthonom. 

A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden  öröm. 
Könyezik mindig a szemem
a gyávaságom miatt 
mikor nem lát senki magamat
mindig jól szembe köpöm. 

Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél e falum felé
viszi az égen a bárányfelleget. 
Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet, 
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.

(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.) 

. 

. 

Debreceni Zoltán Emléklapoot kapott 2019 tavaszán. 

legszebb verseit itt megtalálod. 

 

Debreceni Zoltán - Emléklap

Debreceni Zoltán író múzsája

. 

Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... 

Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, 
sok sötét felhős nap. 
De a szépséged nem változott ugyan az maradt. 
Akik csodálják szépségedet, 
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad. 

Hadd fusson, 
hadd repüljön feletted 
az embert nyüvő makacs 
idő. 
Te mindig dobd le a fukar élet 
irigylő ráncait. 
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még, 
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait. 

Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait. 
Kérlek áruld el nekik kedvesem, 
hogy mit teszel. 
Hagy tudja meg az egész világ mi az, 
amitől minden évben szebb és szebb leszel...

Kisvejke: 2012

             

Debreceni Zoltán - A vén tanya...

 
A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult
már az sem szalad én elém.

Karácsony és új év körül mindig
meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött
nekem a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom
ahogy fújja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke, 
Örökre a vén tanyába itt maradt.

. 

(Kismarja, Berettyó folyó)

                 

Debreceni Zoltán - Szeretnék újra gyermek lenni... 
                   Kismarja 

Szeretnék újra gyermek lenni,
hogy tudjál apám a nyakadba venni.
Szeretnék egyedül sétálni veled,
mint valaha nagyon rég.
Mikor együtt legeltettük a teheneket,
Pocsajba a róna közepén.

Most szinte látom apám a mosolygó arcodat,

 ahogy a botodra támaszkodva nézted,
a kutyádat.
Magasra emelted fel a szerető kezedet. 
A kutya ugatva hajtotta elébed a teheneket. 

Délben a gémeskútnál,
ahol mindig delelt a gulya.
Nem hagytalak aludni,
a kérdéseim zúdultak a nyakadba.

Nem bosszankodtál
az értelmetlen kérdéseim miatt.
Mosolyogva válaszoltál,
és megsimogattad a fejem.
A fáradtságtól pedig
majd le ragadt sokszor a szemed.

Apám már nem nyafognék, 
hagynálak délben pihenni.
Már tudom mit jelent egy gyermeket
órákig a nyakamba cipelni

        . 

Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem... 

Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.

Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány.
Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.

Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét.

     .

(Debreceni Zoltán Hajdúbagosi háza) 

Debreceni Zoltán - Buta szél...

Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt.
Simogatta szellőkén az arcomat,
s fülembe dudolta a régi dallamot.
Most töri a kerítés a földön hempereg,
hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.

Mi történt veled láthatatlan szél?
Mennyi munkát adtál nekem,? 
minden itt hever szanaszét.! 
Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt.
Hagyd, hogy lássam még
ahol anyám boldogan nevetgélt...

      

Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár... 

Csajé Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják: felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. 
Pedig a szívem majd megszakad bennem.

       

Debreceni Zoltán - Szerény konyha az enyém...

Egyszerű kis szerény konyha az enyém. 
Nem is kellene ettől több nekem.
Ha meghalok úgy is itt marad minden. 
A hideg sírba innen semmit el nem vihetek.

Szívemhez nőt pedig minden
Csak a jó Isten tudja, hogy 
ennyire miért szeretem.
Ezek nélkül búsabb lenne.
Talán a boldogtalan életem. 

A gáztűzhelyen egy teafőző. 
mellette kopott régi kotyogó.
Sajátom itt nekem minden.
Nincsen rajta egy krajcár foglaló.

                 

Debreceni Zoltán - Cigány írók

Cigány írók
Cigány költők!
Sokasodjatok, emelkedjetek,
nőjetek fel az égig.
A kezetek érjen el
a túlsó világ szélig.

Betegen, fáradtan,
vérzően is lépjetek előre.
A cigányokat és az embereket
tanitsátok, neveljék,
ne hagyjátok elveszni
a rossz sors tengerébe.

                 

(Debreceni Zoltán gondolata... )

Az írás és a költészet szívem ügye,
mert minden ember lelkét az irodalom táplálja, 
és az ember élethez nélkülözhetetlen. 

. 

. 

Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...

Kisvejkén lakom a magas dombok között.
A nap az égről már korán reggel köszön. 
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.

Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek. 
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.

A kedvesem Csajé mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni. 
Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna.
De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.

     Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem

Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.

A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.

Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad..

Debreceni Zoltán - Magyar író akarok maradni... 

Magyar író akarok maradni,
akinek nem szükséges,
száz nagy költemény.
Aki egy versébe,
belesűríti az emberek sorsát,
fájdalmát,
és az egész életét.

Szeretném ha megismerne,
és szeretne az egész világ.
Boldogan olvassa kicsi versemet
minden ember most,
és majd halálom után.

Mert arra tanítom benne az embereket,
ne legyen utálat senki szíveben,
nyugodjon meg mindenki,
ne dühöngjön örökké a világ.
Egyformán szeresse egymást
magyar, zsidó és cigány.

Éppen úgy mint az égen,
a tündöklő nap.
Aki válogatás nélkül,
fehérre és barnára,
egyformán fényesen ragyog.

 

Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő...

Nem vagyok nagy költő
cak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények bús írója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.

Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat, 
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.

Debreceni Zoltán - Vigyázz a szívemre...

Szeretlek téged az Isten a tudója.
Te vagy a  szívemnek a hajtórugója.
Ha majd egyszer feléd vet a sorsom.
Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.

Sokat csalódott, kesergett eleget.
Pedig hű volt csak egyet szeretett.
Nevessünk boldogan a csillagos egekre.
Nagyon vigyázz Csajé az ártatlan szivemre.

                

Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai simogatják az ébredő fákat. 
A harmatcseppek ragyognak a virágokon.
A madarak dalolnak boldogan. 

Mint a szívem, amikor rád gondolok.

A mezőn a fű zölden hullámzik.
A szellő finoman simogatja az arcom.
A tavasz illata betölti a levegőt. 
És én boldogan lélegzem be.

Egy új nap hajnalán vagyunk. 
A remény és a szerelem szárnyán.

Hálás vagyok minden pillanatért. 

Mikor veled lehetek, kedvesem.

                 

Debreceni Zoltán - A Csillagok Táncolnak...

Az éjszaka sötét fátyla alatt.
Csillagok ragyognak, mint gyémántok.
Ők a végtelen távolságokból néznek le ránk. 
És a csendben táncolnak az égen.

A Hold mosolyog a csillagok között.
Titkokat őriz a fényes korongja.
A fák susognak, mintha ők is részesei lennének. 
Ennek a varázslatos éjszakai táncnak.

Én is itt vagyok, nézem a csillagokat. 
És elképzelem, hogy messze utazhatnék.
Talán egy nap én is csillag leszek.
És táncolhatok a végtelen ég alatt. 

                 

Debreceni Zoltán - Tavaszi Dal... 

A nap sugarai simogatják a fű szálakat. 
A virágok színes szőnyege terül el előttünk.
A madarak dalolnak, boldogan szárnyalnak. 
És a tavasz illata betölti a levegőt.

A fák lombja zöldbe öltözik, élettel teli. 
 A patak csobogása halkan szól hozzánk.
A természet ébred, és mi is vele együtt. 
Egy új korszak kezdetét ünnepeljük.

A tavasz szépsége magával ragad. 

Szívünkben a remény és a szeretet virágzik.
Ahogy a nap sugarai melegítik a földet. 
Mi is egymás felé hajlunk, mint a virágo

                 

Debreceni Zoltán - Áprilisi reggel... 

A nap sugarai szelíden ébrednek, Virágok nyílnak, a világ éled.
A fák lombjai zöldbe öltöznek,
S a reggeli harmat a fűszálakon ékeskedik.

Madarak dalolnak a lombok között. A szívem boldogan dobog, mint a gyermeké.
A tavasz illata betölti a levegőt,
És minden pillanatban új remény születik.

Tavaszi reggel, te csodás idő. 
Mikor a természet ébred, és én is vele.
A napfény simogatja az arcomat.
És boldogság tölti el a szívemet.

.

Biharkeresztes Debreceni író, versíró 

Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró

Debreceni Zoltán - Sosem halok meg? 

A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.

A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.

Egy új gyönyörű nap köszönt ránk, 

reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre, 
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...

Sándoros tanya : 1974