Tisztalelkű, ártatlan fiúcska voltam, mikor egy napsugaras szépnapon megismertem a három szabólegény kedves, tanulságos, történetét.
Kikerekedett szemekkel és gyermeki mosollyal figyeltem, ahogy önfeledten dalolászva vándoroltak a szerencse poros útjain, kéz a kézben, ők hárman: Selyem, Pamut és Cérna!
Ez utóbbi, egyenesen a szívem közepébe!
Paudits Béla, őszinte „játékával”, örök életre hívott egy szeretetreméltó vékonyka szabólegényt, aki azóta is él, virul és egyre csak ölti az igazságot, becsületet, varázslatot ebben a romló, dicstelen, álnok világban!
"Ne azt nézzétek, hogy arany! Annál sokkal nagyobb kincset adtam néktek: az igazságot! Mert tudjátok meg: ha evvel a tűvel, cérnával megvarrtok egy ruhát, aki azt felveszi, csak a színtiszta igazságot tudja mondani!
Nagyon becsüljétek meg, amit kaptatok! És egymást is.
Mert külön-külön nem mentek semmire. Csak együtt van erejük!
De az aztán annál hatalmasabb!"
Attól a pillanattól fogva az a vidám barátságos figura, számomra eggyé vált az őt megelevenítő művésszel, és oly mélyen belém ivódott ez a kép róla, hogy azt már semmi sem tudja megváltoztatni!
Pedig elég sok idő telt el azóta és a világ is jócskán megváltozott!
Más lett az értékrend és akárhogy csűrjük-csavarjuk, az oka, hogy mindent csak is pénzel mérnek. Még a régi értékeket is! Ádáz küzdelem folyik az élet egész területén és ki gátlástalanabb az jobban boldogul, s könnyebben érvényesül ebben a rabszolgatartó társadalomban.
Így fordulhat elő, hogy egy ilyen különleges adottságú, tehetségű színész, akinek számtalan szép, s felejthetetlen élményt köszönhet a tisztelt publikum, manapság ínségben él.
Az örökifjú szabólegény kijátszotta a lelkét és elfáradt!
Betegség gyötri a testét és a lelkét. Ez utóbbit a csalódottság kínzó gyötrelme!
Mivel nincs több „haszon” belőle, ezért mellőzték személyét, sőt talán még a saját színésztársai is elfordultak tőle!
Nem hiszem, hogy ezt érdemli, még ha mondjuk hibát is vétett, ami valljuk be mindannyiunkkal előfordul!
Maradandót alkotni annyi, mint másokban tovább élni!
Kedves „szabólegény” úr!
Köszönöm, hogy nyomot hagyott bennem, és gazdagította lelkemet!
Ezt a verset Paudits Bélának ajánlom:
Ha mered!:
http://www.magyarvagyok.com/55129/244/Veniam/9007/Ha-mered.html
2014.05.16.
