 |
Debreceni Zoltán író
Mindig úgy érzem valaki messziről figyel,
pedig nem látok senkit soha.
Talán a lelkiismeretem
vagy az isten néz az égből sírva.
Tekintete olyan mint a holdfénye és a napsugara.
Úgy simogat mint a beteg gyermekét az édesanyja szokta.
Azért tart szemmel isten
mert az imáját biztos meghallgatta.
