|
|
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan // Kisvejke, Bonyhád, Dombóvár, Mihályháza
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
A téli erdő sűrűjében lépkedek. Már egyedül megyek, nem fogod a kezem. Lábam alatt szűz hó roppan, Kedvesem de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan a kikelet váltja, majd meleg nyár borul újra a havas téli tájra. Aztán ősz, színes, esős. Sírnak az eső lepte fák, éppen úgy, mint amikor megismertelek.
A fáról az eső, mint a könnycseppek úgy hullanak reám. Most olyan nehéz a szívem... A természet templomában vigaszt lelek, Kedvesem rád emlékezek.
Debreceni Zoltán versíró
.
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan.
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között, Sárga levelek hullnak a földre. A nap sugarai még melegen simogatnak, De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek, A természet lassan álomba szenderül. Az őszi színek festik a tájat, Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel, Régi szerelmek, boldog pillanatok. Az őszi napok halkan mesélnek, Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia, Mikor a múlt és a jelen találkozik. Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj, Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|