A cukorbetegség (magyarul: édes vizelés) a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait.
Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek. A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, sok vizet vive magával, innen a betegség neve. Az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya kialakulhat inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatáshoz magasabb inzulinszintre van szükség.
A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy magasabb, és/vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,1 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, bár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

A diabétesz típusai okok szerint:

• 1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.

• 2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz. A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glukóz-tolerancia, majd diabetes. A vércukoreltérések mellett jellemző erre a betegségre a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint (koleszterin és triglicerid) is, melyek együttesen az érelmeszesedés kialakulását gyorsítják. A kezelés során az inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél. Alapvető az életmód szerepe, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos.

• Másodlagos cukorbetegség: számos betegséghez, genetikai eltéréshez társulhat. Magyarországon ezek közül a hasnyálmirigy-károsodáshoz társuló cukorbaj gyakori. Ez a kórkép kialakulhat alkoholizmus vagy epeúti kövesség következtében. Ilyenkor a kezelést nehezíti, hogy a hasnyálmirigy egésze károsodik, az inzulintermelés mellett a glukagontermelés is csökkent (ez a hormon a vércukrot emeli). Az emésztőenzimek termelésének csökkenése a szénhidrátok felszívódását elnyújthatja, nehezebben kiszámíthatóvá teszi. Mivel a betegség lényege az inzulinhiány, kezelése az inzulinpótlás.

Másodlagos cukorbetegséget okozhat néhány gyógyszer is (pl. szteroidok, antipszihotikumok). Ezeket a gyógyszereket mindig a kockázat/haszon arány mérlegelése után adják, a kezelés során fontos a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

• Terhességi cukorbajnak hívják a terhesség alatt felfedezett diabetest. Jellemzői, hogy:
  • nincs csökkent glükóz-intoleranciához hasonló, "köztes" állapot, vagy cukorbeteg az illető vagy nem,
  
  
  • a vércukorszint kontrollja a magzati károsodás megelőzése érdekében sokkal szigorúbb,
  
  
  • a kezelés vagy diéta, vagy inzulin, a tabletta nem jöhet szóba,
  
  
  • a betegség a szülés után elmúlhat, a kismamákat a 24-28. hét között szűrni kell, a terhességi cukorbetegek követése a szülés után is fontos.

Fokozott folyadékvesztés: A vizeletbe kiválasztódó cukor nagy mennyiségű folyadékot köt meg, vizelethajtóként működik. A betegek napi 4-5 - esetleg még több - litert vizelnek, ennek megfelelően sok folyadékot fogyasztanak. A viszonylag hirtelen kialakuló cukorbetegségnek ez lehet az egyik első tünete.

Anyagcsere-zavarok: Inzulinhatás híján a sejtek a szőlőcukrot nem képesek felvenni, emiatt lesz magas a vér cukortartalma, miközben a sejtek valójában éheznek. A beteg sokat eszik, mégis lefogy. A zsírok lebontása csak cukor jelenlétében teljes, anélkül acetonná, acetecetsavvá alakulnak. Emiatt a beteg lehelete acetonszagú. Ezek az anyagcseretermékek savanyúak, felszaporodásuk esetén a szervezet vegyhatása is eltolódik, ami hányingert, hányást, szapora, erőltetett légzést, súlyos esetben kómát okozhat.
Fertőzéshajlam. A szövetek cukortartalma kezeletlen betegségben megnő, ez táptalajul szolgál baktériumoknak, gombáknak, miközben az immunrendszeri falósejtek funkciója károsodik, gyakoriak a gombás bőr- és nyálkahártya-fertőzések, illetve az ezek talaján kialakuló bakteriális fertőzések.

Szövődmények: 2-es típusú cukorbetegségben a vércukorszint lassan emelkedik, az előbb említett tünetek ritkán alakulnak ki, gyakran csak a késői szövődmények alapján derül ki a betegség. A tartósan magasabb vércukorszint a szervezet különböző fehérjéit károsítja.

Gyakoribb szövődmények:

• Retinopátia: A szem ideghártyájának (retina) károsodása fokozatos látásromlást ereményezhet.

• Nefropátia: A vese kisereinek károsodása, mely fehérjevizelést, magas vérnyomást, végül veseelégtelenséget eredményezhet.

• Neuropátia: Érzéskiesésekben, fájdalomban, vegetatív működési zavarokban nyilvánul meg. A vegetatív zavarok közé tartozik az impotencia, hasmenés vagy székrekedés, fokozott izzadás, szapora szívverés.

• Nagyerek betegségei (makroangiopátiák): Fokozott érelmeszesedés alakulhat ki bármely verőérben. Fajtái: a végtagon érelzáródást okozó érelmeszesedés, koszorúér-betegség, agyér-betegségek.

1. Diéta és testmozgás: a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének alapja. Célja normalizálni a testsúlyt olyan étrend segítségével, melyben a szénhidrátok, zsírok és fehérjék megfelelő arányban vannak jelen. 1-es típusú cukorbajban fontos az inzulinkezelés és a diéta összehangolása.
2. Orális antidiabetikumok: A tabletták csak a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében játszanak szerepet. Egyes típusaik az inzulinérzékenységet fokozzák, mások az inzulintermelést, egy harmadik csoport a szénhidrátok felszívódását lassítja.
3. Inzulin: Az inzulinkezelés beállítása felelősségteljes, különös ismereteket igénylő szakorvosi feladat. A mai kiváló készítmények mellett a beteg kilátásai jelentősen javultak. Az inzulin bejuttatása a szervezetbe napjában több alkalommal a bőr alá adott injekcióval történik. Egyes esetekben lehetőség van az inzulint a bőr alá folyamatosan adagoló pumpa alkalmazására. Az alternatív bejuttatási módok (pl. belélegzés) még kísérleti fázisban vannak.

A cukorbetegség ma még nem gyógyítható betegség. A kezelés élethosszig tart, a vércukor megfelelő szinten tartásával a beteg életkilátásait meghatározó szövődmények megelőzését jelenti. Az egyre korszerűbb tabletták, inzulinok és adagolási módszerek térhódításával a betegek kezelése és így együttműködési készsége jelentősen javult, mely egyre javuló életkilátásokat is von maga után.

A cukorbetegnél tapasztalható eszméletvesztést okozhatja az anyagcsere összeomlása nagyon magas vércukorszinttel (hiperglikémiás kóma) vagy az erősen lezuhant vércukor-szint (hipoglikémiás kóma). A hiperglikémiás kóma azonnali kórházi ápolást igényel. A hipoglikémia cukor adására rövid idő alatt megszűnik.
A kiserek keringési elégtelensége miatt feltétlenül gondoskodjunk kényelmes ruházatról, cipőről, melyek segítségével a bőr sérülései megelőzhetőek.
A cukorbeteg mindig tartson magánál kockacukrot az esetleges hipoglikémiás rosszullét kivédésére.