Debreceni Zoltán író tollából 

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan

Szeresd a szüleidet.. 

Egy fiú elvitte az apját egy étterembe, hogy élvezze a finom vacsorát. 

Az apja elég idős volt, és ezért egy kicsit gyenge is.

 Evés közben az ingére és a nadrágjára időnként lehullott egy kis étel. 

A többi vacsorázó undorodva nézte az idős férfit,

 a fia azonbanteljesen nyugodt maradt.

Miután mindketten befejezték az étkezést, a fiú, 

 anélkül, hogy zavarba jött volna, teljes békével

 segítette az apját, és elvitte a mosdóba.

 A ráncos arcáról megtisztította az ételhulladékot, a ruhájából 

pedig megpróbálta kimosni a foltokat; szeretettel megfésülte

 az ősz haját, végül a szemüvegét is elrendezte.
A mosdó elhagyásakor mély csend uralkodott az étteremben

. Senki sem tudta felfogni, hogy valaki hogyan teheti magát 

nevetségessé ilyen módon. A számla kifizetésére indult a fiú

, de ekkor egy férfi, szintén öreg, felkelt a 

vacsoraasztaltól, és megkérdezte a fiatalembert.
– Nem hagyott itt valamit?
A fiatal férfi így felelt.
– Nem, nem hagytam semmit.
Az idegen ekkor ezt mondta neki.
– De igen, valamit itt hagyott. Itt hagyta a leckét minden gyereknek, 

és reményt minden szülőnek!
Az egész étterem olyan néma volt, hogy hallani

 lehetett volna egy légy zümmögését.
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami létezhet, hogy 

gondoskodhatunk azokról az idősebb

 felnőttekről, akik egykor ránk is vigyáztak.

 A szüleink és mindazok az idősek

, akik a teljes idejükkel, pénzükkel és erőfeszítésükkel 

feláldozták az életüket, megérdemlik a legnagyobb tiszteletet.