 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
..
N
Mosolyogva menj haza Kisvejkére.
Örülhetsz a drága jó apád hangjának.
Addig menj Erzsike.
még hallod,hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj,menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Ne szomorítsd el a lelkét jobban.
A drága jó apádnak.
