ÉDESANYÁM LECSORDULÓ
DRÁGA GYÉMÁNTKÖNNYEI…
FÁJDALMAS KÓRHÁZI KARÁCSONYUNK ÉDESANYÁMMAL
Édesanyám lecsorduló drága gyémántkönnyei
Ragyognak szépséges orcáján a mély fájdalomtól,
De ez nem az Ő testi gyötrelmeit vetíti ki,
Hanem szép lelke fáj a tehetetlen állapottól.
Nehezen préseli ki kiszáradt ajkain a szót,
Mert már a jelen és múlt sajnos néha összefolyik.
Hallani véli a Karácsonyi kongó harangszót,
Mely Isten házába hívja protestáns testvéreit.
Utána hosszú percekig némán nézi gyermekét,
Ajkai némán mozogva nem találnak szavakat,
Ezért inkább felém nyújtja vékonyra fogyott kezét,
Aztán hallani vélem a fájdalmas sóhajokat.
Édesanyám lecsorduló drága gyémántkönnyei
Ragyognak szépséges orcáján a mély fájdalomtól.
Mának gondolva múltat keverednek emlékei,
Nem tud elszakadni vénséges régi otthonunktól.
Váratlanul legkisebb dédunokáját szólítja,
Emlékszik még a nem igazán hétköznapi nevére
Aki most még csak hét hónapos és meglátogatta
Picike kezecskéjét odanyújtotta feléje.
Sokszor megkérdezi tőlem:”Hol vagyunk most kisfiam?”
Kórházban Drága Édesanyám már épp öt hónapja
Vezet ide minden áldott nap Magához az utam,
Hisz nagyon szeretem, remélem, ezt nagyon jól tudja.
Édesanyám lecsorduló drága gyémántkönnyei
Ragyognak szépséges orcáján a mély fájdalomtól.
Nem panaszkodik fájdalomra pedig a karjai
Megkékülve vannak sok, infúziós tűszúrástól.
Visszatérő kérdése, most ki főz Édesapámnak
Hogy Ő már ágyhoz kötötten nem tud semmit csinálni?
Ilyenkor csak azt tudom mondani Édesanyámnak:
Nem kell soha többé ebédelni, sem vacsorálni,
Mert tizenhárom éve már Temetőben nyugszik,
Örökre lehunyt szemeivel csendesen és szépen.
Egy szebb és jobb világról verseivel álmodozik,
Amikor Ők újra együtt lehetnek kéz a kézben.
Karácsonyi csendes áhítatban nézem szép szemét,
Amely hálásan tekint felém kicsiny gyermekére.
Megsimogatom tündöklő arcát, megfáradt kezét,
De nem szabad gondolnom nekem kétségbeesésre,
Hisz számára most én jelentem a Szeretetet,
Amely Kórházi ágyán és a hétköznapokban is
Jelentheti azt az egyedüli őszinte Hitet,
Amely sohasem volt és nem is lesz semmikor hamis.
Ezerszer Áldjon meg az Isten Drága Édesanyám,
Szeretném újra látni még a gyönyörű mosolyod.
Te Vagy a Mindenem és szép emlékű Édesapám.
Kívánom, jövőre legyen Boldogabb Karácsonyod!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 12. 26. Karácsony másnapján reggel 7:53
