SOK BETEGSÉGET RÖVID IDŐ ALATT IS

 MEG LEHETNE GYÓGYÍTANI,

DE KINEK AZ ÉRDEKE, HOGY NE ÍGY LEGYEN?

   Előre szeretném bocsátani, hogy nem vagyok sem kórház, sem orvos ellenes, mert az egészségügy az egy olyan speciális terület, amihez szakmailag nem értek. Az eddigi, nem is olyan rövid életem során elmondhatom, hogy szerencsémre, soha nem voltam sűrű látogatója az orvosoknak, kórházaknak. Nem úgy, mint azok, akiket úgy szoktak emlegetni, hogy ha rosszul fingik, akkor már azonnal rohan az orvoshoz, vagy azok, akik állandóan magukon valami betegséget észlelve ugyanazt teszik. Betegként pedig 4 évvel ezelőtt voltam csak pár napig Gyulán kórházba műtét végett egy baloldali lágyéksérv miatt.

Annak idején még 33 éves Zirci létem alatt, ha valami problémám adódott, akkor felkerestem a háziorvosomat és a soromat kivárva mentem be hozzá. Közben előfordult, hogy elegánsan felöltözött, diplomatatáskás egyének soron kívül bementek, akikről kiderült, hogy úgynevezett „orvoslátogatók” voltak. Róluk akkoriban azt beszélték, hogy az orvosokat próbálják rábeszélni a gyógyszergyártók megbízásából új gyógyszerek felírására, forgalmazására és még azt is beszélték, hogy különféle ellenszolgáltatást ígértek, akár pénzügyi, vagy külföldi utazások terén is.

    Nem véletlen aztán hogy akár a betegek által jól bevált gyógyszer helyett mást akartak ennek következtében felírni. Ez sem saját tapasztalat, hiszen mint fentebb írtam, szerencsére nem sok dolgom volt ilyen téren az életem során. Azt azonban tapasztaltam, hogy vannak olyan gyógyszerek, vagy injekciók, amik rövid idő alatt megoldják a problémát az helyett, hogy a beteget mindenféle kúrára küldik, úgymond gyógyszeres, fizikoterápia, víz alatti torna, masszázsok és még lehetne sorolni. Az úgynevezett rendszerváltás után a 90 – es években raktárosként dolgoztam a Zircen működő, akkor még a Zweifel tulajdonú chips gyártó üzemben.

Délutános műszakban egyszer csak úgy beállt a bal vállam, hogy alig bírtam egy kicsit felemelni a karomat, nemhogy valamit is fizikálisan csinálni tudtam volna. Jeleztem a művezetőnek, de azért még a műszakot valahogyan végig csináltam. Másnap elmentem a háziorvoshoz, aki beutalt Veszprémbe a Megyei Rendelőintézetbe. Ott megvizsgálva átküldtek a Kórház sebészetére, majd onnan pár nap múlva egy vidéki helyszínre, mert akkor még Veszprémbe nem volt CT műszer. Utána következtek azok a kúrák, amiket már említettem, majd újra vissza Veszprémbe az elvégzett kezeléseket igazolva. Ezt követően, mivel a nyaki résznél volt valami probléma, mivel akkor még nem volt idegsebészet sem, átküldtek Győrbe további kivizsgálásra, ahova magammal vittem az összes leletet és elvégzett terápiákat igazoló papírokat. Egy fiatal adjunktus meztelenre vetkőztetve tornáztatott, majd a következőket mondta, nem szó szerint idézve ennyi év után:

-Műtétet nem javaslok, mert a nyaki résznél olyan mélyen van az a probléma, hogy esetleg megsérülhetnek az idegek és nagyobb lehet a baj, mint ami eddig volt. El kell kezdeni a kezeléseket. –

Legszívesebben pofán röhögtem volna, hiszen ott voltak a bizonyítékok, hogy milyen kezeléseken mentem keresztül a hónapok során, mire végül hozzá küldtek.

   Hazautaztam és a vége az lett, hogy, mivel nem fognak megműteni a fentiek miatt, meggyógyultnak nyilvánítva visszamentem a munkahelyemre, ahol már a kollégáktól előre tudtam, hogy ki vagyok rúgva a hosszú táppénz miatt. Jó képet vágtam hozzá és más munkahely után néztem.

Ezeket csak azért tartottam elmesélni, mert a későbbiek során valamilyen szinten azért jelentősége lett. Sokáig nem is volt semmi problémám, ami hasonló lett volna.

Évek múlva egyszer, mikor már nyugdíjas voltam, megint hasonló jelenség lett a bal karommal. Félig sem tudtam felemelni, ezért elmentem a háziorvosomhoz, aki megvizsgálva a következőket mondta:

-Két lehetősége van Bálint. Megint adok egy beutalót Veszprémbe a Rendelőintézetbe, vagy Zircre felküldöm az itteni SZTK sebészetére. -

Rögtön azt feleltem neki valahogy imigyen:

-Isten őrizzen attól, hogy újra visszamenjek oda a doktornőhöz, aki a CT előtt már majdnem szimulánsnak, táppénzcsalónak akart nevezni, de a leletet látva azonban azt mondta, hogy ennek alapján műteni kell. Inkább a Zirci SZTK. -

Így is lett és szerencsémre egy általam is személyesen ismert idősebb sebész főorvos volt éppen szolgálatba, aki megvizsgálva a következőket mondta:

-Nézze Bálint! Adok most magának egy erős injekciót a vállába, amit a sportorvoslásban is használnak. Sokszor a pályán lesérült focista beoltva végig tudta játszani a meccset gond nélkül. Ennek csak egy a baja, hogy mi itt ritkán használjuk, mert nagyon drága, de azért öntől nem sajnálom. Bízom benne, hogy rendbe jön a karja. Egy hét múlva jöjjön vissza, mert kíváncsi vagyok az állapotára. –-Rendben van főorvos úr és nagyon szépen köszönöm. – azzal elköszöntem tőle és elindultam hazafelé. Az SZTK – tól nem messze a város központja felé van egy gyógyszertár. Mikor odaértem, már éreztem, hogy vállig fel tudtam emelni a karomat. Ennek nagyon örültem és másnapra már ahogyan mondani szokás, „kutya bajom” sem volt. Egy hét múlva visszamentem, de egy másik orvos volt, akinek mondtam, hogy teljesen rendbe jött a karom. Azt válaszolta, ha esetleg mégis rosszabbra fordulna, akkor menjek vissza.

    Azóta már jó pár év eltelt és Karácsony előtti héten lesz 11 éve, hogy az Alföld Gyöngyszemében, Gyulán élek. Különösebb probléma, ami hasonló lenne az akkori állapotomhoz képest nem fordult elő. Igaz, hogy a vállaimban és a nyakamnál, a térdeimben már érzem az idő múlását, de nem tartom szükségesnek, hogy orvoshoz forduljak ezzel, a mostani várólistás állapotok meg nem kedveznek azoknak sem, akiknek komolyabb problémái vannak. A talán kicsit hosszabbra sikeredett valós történetemből azonban saját magamra nézve a tanulság megvan, de ezzel ma már nem nagyon foglalkozom. A régi mondásom, ami már évtizedekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, így hangzik:

„SOSE LEGYEN SOKKAL ROSSZABB!”

Akkoriban az általános helyzetre vonatkozóan mondtam, ma már azért az egészségügyi helyzetem mindenképpen első helyre sorolandó. Hála Istennek, én nem panaszkodom, mert vannak hozzám hasonló korú barátaim és ismerőseim, akik gyógyszereken élnek már hosszú ideje.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2023. 12. 08. Péntek Délelőtt