MIKOR BÉBI RUGDALÓDZÓT

 SZERETTEM VOLNA VENNI.

NDK – ban jártunk történeteim 1973 – ból 1.

   Igaz történeteim már nem olyan frissek, hiszen 2023 – ban visszagondolva, azóta már bizony eltelt 50 esztendő, ami nem kevés idő. Akkor bizony még csak 25 éves voltam, ma pedig már nemsokára 76 leszek. Az emlékek is megszépülnek, a negatív dolgokat meg szép csendben megpróbáljuk elfelejteni, mintha meg sem történtek volna. Akkor még Bakonyszentkirályon éltem a családommal a Szülői házban és onnan jártam be dolgozni Zircre a Mezőgéphez, ami később lett Robixnak elnevezve.

Zirc is még csak Nagyközség volt és az ottani KISZ szervezetet Bangár Károly (sajnos már ő sem lehet közöttünk) vezette és kb. 1 hetes buszos kirándulást szervezett NDK – ba. (Német Demokratikus Köztársaság)

Sajnos, mire sort került volna, addigra Európában kitört a száj és körömfájás és dugába dőlt a határokon busszal történő átlépés, ezért maradt a repülőgéppel való utazás, ami egy IL – 18 – as motoros géppel történt. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem szállok ilyen zajos légi járműre, ami sokszor le – föl ugrált a repülési magasságon belül is. Történetemben egy pillanatra előre szaladva elmondhatom, hogy visszafele is ilyen repcsivel jöttünk.

    Mivel német nyelvterületen még nem jártam, magánszorgalomból azért pár szót már megtanultam és vettem egy német – magyar, magyar német zsebszótárt is a kommunikációhoz. Maradjunk azonban most, a címben előre jelzett eseménynél, illetve az előzményeknél. 1973 – ban vártuk az első kisbabánkat a feleségemmel és a szülés várható ideje miatt az Ő utazását vissza kellett mondanunk. Akkoriban az NDK – ban jártaktól tudtuk azt, hogy nagyon szép és viszonylag elfogadható áron lehetett kapni csecsemő ruhákat, éppen ezért a lelkemre lett kötve, hogy hozzak majd bébi rugdalódzót a megszületendő gyermekünknek.

Egy rövid idézet Meissenről, ahova Drezdából az Elbán hajón utazva értünk el a városba:

„Kisváros Németországban, Szászország tartományban. Nemzetközi hírnevét az ott gyártott meisseni porcelán hozta meg.”

A híres porcelángyár megtekintése után több órás szabadidőt kaptunk, hogy egy kicsit, akár többedmagunkkal, vagy egyedül próbáljuk a vásárlási szándékainkat megejteni. Mivel volt elég idő arra, hogy gyermekruházati megbízásomnak eleget tegyek, barangoltam a városban, megjegyezve az útvonalat, hogy majd visszataláljak a gyülekező helyre. Közben figyelmesen néztem az üzletek kirakatait, hogy hol árulnak gyermekholmikat.

Végre találtam egyet és bementem, köszönve az ott dolgozóknak és elkezdtem a hatalmas választékban kutakodni, de az én logikámnak megfelelő gyermekruhákat csak elég nagy méretben találtam. Tanácstalanságomat látva, egyszer csak az egyik csinos eladó Hölgy odalépett hozzám és megkérdezte, hogy mit keresek?

Mivel a kevés német nyelvtudásommal is megértettem, így válaszoltam, de itt magyarul írom le a kérdés válaszokat:

-Gyermek nadrágot keresek. -

-Hány éves a gyerek? - kérdezte az eladó mosolyogva. –

Mit lehet erre mondani a kevés nyelvtudásommal, mikor még az anyukája pocakjában van a megszületendő gyermekünk. Nem estem kétségbe, hanem gyorsan a zsebemből elővettem a szótárt és kiolvastam neki, hogy majd megszületik, évet nem lehet meghatározni. A Hölgyike széles mosollyal így felelt, a két kezét olyan távolságra tartva egymástól, ami valóban csecsemő méretű volt.

-Kicsi gyerek? -

-Igen – válaszoltam, - erre előzékenyen intett, hogy kövessem, mert azok más helyen voltak az üzletben.

Megköszöntem a segítséget és ott már valóban megtaláltam a megfelelő méretű gyönyörű holmikat és pár darabot vettem belőle.

Mi ebből a tanulság, kérdem én, ha az ember gyereke olyan nyelvterületre téved, ahol bizony nem beszélik a mi szép magyar nyelvünket. Nekünk kell valamilyen módon, még ha kicsit bonyolultabb is, mert tapasztalatból tudom, hogy a hozzánk látogató külföldiek is azt hiszik, hogy itt mindenki beszéli az ő nyelvüket.

Jóval később, mikor Moszkvában jártam, ott is a meglévő kevés nyelvtudásom és a szótár segítségével el tudtam boldogulni.

Megvolt az áhított rugdalózó és az örömöm határtalan, mert tudtam, hogy hazaérve is tetszeni fognak az aranyos kis gyermekholmik. Így is történt, hogy főleg, még a feleségem is kapott ajándékot, az akkor divatos NDK – béli Baby Doll, különféle színű hálóinget.

Folytatása következik egy másik történettel…

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2022. 11. 11. Szombat Délután 14:15

A fotó csak illusztráció a történetemhez.