ÖRÖK PÓDIUMON
Pintér Tibor előadóművész, rendező, népművelőre emlékezve.
Bakonyszentlászló. 1924. 04. 14 - Bakonyszentlászló 1999. 10. 15
Elöljáróban egy rövid, lexikális adat a nagyszerű előadóművész életéről:
„A Veszprémi Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. Az érettségi után rövid ideig egyetemre járt, majd Veszprémben, a Fémfeldolgozó Vállalatnál, a későbbi Bakony Műveknél könyvelőként, később szállításvezetőként dolgozott. Közben népművelő-könyvtáros főiskolai oklevelet szerzett. A gyár művelődési házát 1969-ig vezette, 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig a szakszervezetek megyei művelődési házának (Kisfaludy Művelődési Ház) igazgatója volt. A Bakony Műveknél színjátszó csoportot szervezett, amely 1958-tól a TIT égisze alatt, 1971-től Váci Mihály Irodalmi Színpad névvel működik. A verskultúrát népszerűsítő irodalmi estek, előadássorozatok százait-ezreit szervezte és tartotta a megye városaiban és falvaiban. Sok más elismerés mellett 1976-ban Radnóti-díjat, 1996-ban Gizella-díjat, 1997-ben Pro Meritis, 1998-ban Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetést kapott. „
Megemlékezésem kezdete a régmúltra nyúlik vissza, amikor még egy kissé ifjabb voltam, mint most, a 76. évem felé bandukolva. 1974. V. hó 6 – 18 között Csopakon az Állami Gazdaságok Üdülőjében SZ.B. Ifjúságfelelősi Tanfolyamon kellett részt vennem. Ekkor Zircen dolgoztam a Mezőgép, később ROBIX néven futó Mezőgazdasági és egyéb gépeket gyártó Üzemben Biztonságtechnikai Előadóként osztott munkakörben, úgymint, Rendészet, Munkavédelem, Polgári Védelem és Tűzvédelem terén. Az üzem delegált a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Ifjúsági Bizottsága tagjának és a következő évben a tanfolyam sikeres elvégzése után jogosult lettem társaimmal a Megye területén lévő Üzemekben ellenőrzést végezni az Ifjúsági Törvény és a SZOT Ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának betartatása érdekében. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy miért lett számunkra megtartva a fentebb említett tanfolyam.
Az elméleti foglakozások reggel 8 – tól délután 4 – ig. tartottak, utána amennyiben nem volt hivatalos úgynevezett kulturális program, akkor másnap reggelig azt csináltunk, amit akartunk. Nem messze volt a „Víg Molnár Csárda”, ahova vacsora után kimentünk és egy kis szürkebarát, valamint egyéb itókák fogyasztása közben hallgathattuk, ahogyan Ruha Rudi és zenésztársai húzták a talpalávalót.
Kultúrprogramjaink egyikén az üdülő halljában a Bolgár költő Gencso Hrisztozov olvasott fel verseiből, (sajnos már Ő sincs közöttünk)aki emlékeim szerint jól beszélt magyarul, de számomra egy másik előadó személye ragadott meg igazából, akire még ma is élénken emlékezem.
Ez a személy, akit akkor még kevésbé ismertem Pintér Tibor volt, aki a Veszprémi TIT Váci Mihály Irodalmi Színpadának az alapítója és vezetője, szinte az 1999. 10. 15 – én bekövetkezett haláláig. Mikor megtudtuk nagyon megörültem, hogy Ő lesz a vendégünk Veszprémből. Akkor még csak hírből ismertem, személyesen nem. Mikor bemutatták, számunkra akkor vált ismertté igazából, legalábbis nekem, pedig akkoriban a Szakszervezetek Megyei Művelődési házának (Kisfaludy Művelődési Ház) Igazgatója volt.
Nagyon szerény ember, de tudta, hogy amikor Ő megszólal, akkor minden szempár rátapad, mert olyan csodálatos Talentum birtokában volt előadóművészként, akihez foghatót addig még nem hallottam. Ráadásul egy olyan novellát hozott nekünk és olvasott fel csodálatos, bársonyosan csengő hangján, amit ugyan ismertem a tanulmányaimból, de így előadva még senkitől sem hallottam. Aki ismeri Sánta Ferenc: „Sokan voltunk” című művét az tudja, hogy elolvasva sem egy hétköznapi iromány, de egy nagy tehetségű előadótól hallani nem mindennapi esemény volt. Számomra akkor kristályosodott ki általa az a véleményem, ami máig megváltozhatatlanul él bennem, beívódva minden sejtjeimbe, hogy a prózamondás Pintér Tiborral kezdődik. Számomra most is Ő az etalon ezen a téren. Tudom, hogy vannak, voltak más kitűnő vers és prózamondók, de a véleményem máig változatlan. Mikor véget ért az a pillanat, természetesen a történet hatása, szomorúsága miatt is kicsordultak a könnyeim és odamentem hozzá bemutatkozva gratulálni. Akkor még nem tudhattam, hogy később szoros kapcsolatba fogok kerülni vele, mert még az úgynevezett Rendszerváltás előtt tagja lettem a Társadalmi temetéseket, esküvőket, névadókat stb. szervező csapatnak Zircen és évente Veszprém Megye városaiban továbbképzéseken vettem részt és a búcsúztató szónoki frakciónak is Tibor volt a vezetője, aki maga is sok embert búcsúztatott el halála után. Szakkönyvet is írt ebben a témában.
Alapító tagja lett a baráti körömmel később létrehozott „Bakony, Te szép Hazám” Magyar Parasztköltők Nagy Bálint Alapítványának” is (Édesapám Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltőről neveztük el) és Ő lett volna az első zsűri elnöke a rendezvényünknek az 1. Magyar Parasztköltészet Napjának. 1999. 10. 16 – án, de betegsége miatt ezt már nem tudta vállalni. Sajnos előző nap örökre lehunyta a szemét, de még előtte felhívott telefonon és sok sikert kívánt még a betegágyából is. A rendezvényünk napjának reggelén tudtam csak meg a szomorú hírt Sz. Csordás Évikétől, hogy még 15 – én késő este elhalálozott.
Temetésén Szülőfalujában Bakonyszentlászlón az Alapítványunk nevében személyesen vettem tőle búcsút.
Tíz évvel később még Zirci lakosként versemben így emlékeztem meg Pintér Tiborról:
ÖRÖKRE OTT ÁLLSZ
A PÓDIUMON…
Pintér Tiborra emlékezve halálának
10. évfordulóján
Tíz éve, hogy örökre elmentél
Közönségedtől, kiket Szerettél,
Pedig életednek a lényege,
Hallgatóságodnak Szeretete
Mindennél fontosabb volt Számodra,
Mint egy pompázatos jó vacsora.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Te Voltál számomra az etalon,
Ahogy mentél kitűzött utadon
Megmutatva hogyan kell kiállni,
Verseket és prózákat kínálni
Mindannak ki a szép szóra vágyik,
Irodalom húrján gordonkázik.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Büszke vagyok a Barátságodra,
Ahogy tanítottál a szép szóra
Magyarul beszélni teljes szívvel,
Igaz Hittel és lelkesedéssel
A „Sokan voltunk” novellát mondva
Átszellemülten, nem mosolyogva.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Éltednek utolsó perceiben,
Halállal dacolva hősiesen
Még jókívánságaidat küldted,
Mikor a telefont felemelted.
Nem tudhattam, hogy utolsó szóra
Nyitottad ajkaid búcsúzásra.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Tíz éve, hogy örökre elmentél
Közönségedtől, kiket Szerettél,
Pedig életednek a lényege,
Hallgatóságodnak Szeretete
Mindennél fontosabb volt Számodra,
Mint egy pompázatos jó vacsora.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Emléked nem szabad elfeledni,
Ha élnél Barátságod keresni
Szeretné, ki szép szavakra vágyik,
Irodalom húrján gordonkázik.
Te Voltál számunkra az etalon,
Ahogy mentél kitűzött utadon.
Lehunyt szemmel mélázom múltadon,
Örökre ott állsz a Pódiumon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2009. 10. 08.
Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy később, emlékének áldozva megrendezték Veszprémben „Örök Pódiumon” – címmel az Országos Vers – és Prózamondó versenyt, amelyre immár 2023. 10. 28 – án 11. alkalommal kerül sor.
Emlékét amíg élek, soha nem felejtem el, hiszen Tibor olyan ember volt, akit csak példaképnek lehet nevezni még ma is, mikor egy kicsit a versek és prózák olvasása, azok előadása már nem teljesen olyan, mint valamikor volt. Ezek a versenyek azonban mégis megmutatták, mutatják azt, hogy van utánpótlás a fiatalok köréből továbbra is.
DRÁGA TIBOR BARÁTOM!
Nyugodj Békében a csendes Bakonyszentlászlói temetőben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 10. 15. Vasárnap Délelőtt 9:55
