„NINCSEN ABBAN SEMMI SZÉGYEN,
HA A LÁNY VAN A LEGÉNYEN…”
A magyar folklór, népszokás, néphit, népköltészet, népzene tele van olyan erotikus töltettel, amit nem is gondolna az ember, ha nem találkozik vele még ma is, szinte nap – mint nap.. Hajlamosak vagyunk azonban a mai kissé szabadosabb, a nemi élet kérdéseivel foglalkozó közbeszédben esetenként elítélni a mai szabadosságot, amit legfőképpen a fiatalok körében vélünk felfedezni csak, pedig óvatosan kell bánni ezzel a megbélyegzéssel és kellett volna már régebben is megtenni. Nem mai történet, de azt gondolom, nem hiábavaló beidéznem egy régi írásom részleteként, ami tényleges katonakoromban történt 1966 – 68 között:
„… Bakonyszentkirályra, Szülőfalumba nem is volt egyszerű hazajutni, hiszen közvetlen járat nem volt Pápáról busszal, vasút pedig nem jár arra. A legegyszerűbb az volt, ha vonattal a Tatabánya felé menő járattal elmentem Veszprémvarsányba, (Egyébként Drága Édesanyám is itt született) ott pedig volt busz csatlakozásom Győr felől, ami átutazóban a faluvégén megállt. A vagonokba, ami akkor még eléggé fapados kivitelű volt és legtöbb esetben gőzmozdony (csühös) húzta, természetesen sokféle utas keveredett és élte a maga életét, beszélgetve valamiről, vagy éppen vitázgatva akár alkalmi partnereivel is. Legtöbb esetben csendes szemlélőként, de mégis hegyező fülekkel figyeltem a történéseket. Már akkoriban is szerettem különféle embertípusokat megismerni korra és nemre való tekintet nélkül, mert nagyon érdekelt és ez a szokásom mai is megvan. Általában csak akkor kotnyeleskedtem bele a beszélgetésbe előzetes elnézést kérve mikor úgy gondoltam, hogy az akkori műveltségi szintem ránézésre elég volt ahhoz, hogy ezt megtegyem, persze azt is úgy, hogy ezzel senkit meg ne sértsek.
Egyik alkalommal éppen hazaindultam és egy olyan fülkébe kerültem, ahol akkor kevés utas tartózkodott. Helyet foglalva nézegettem az ismerős tájakat, amelyeket már többször is láttam, mikor arra lettem figyelmes, hogy két Hölgy élénken gesztikulálva magyarázgat egymásnak. Olyan hévvel beszélgettek, hogy akarva – akaratlanul is bele kellett hallgatnom, főleg, hogy a téma engemet is érdekelt. A két Hölgy a ruházatuk alapján valószínű az egyik útba eső falu lakói voltak, mert fonott karkosarakkal bástyázták körül magukat és úgy gondoltam, talán piacon lehettek Pápán. Majdnem ötven év távlatából próbálok visszaemlékezni a korukra. Az idősebbik talán olyan lehetett, mint én manapság, (69. éveimben járok) a fiatalabbik meg úgy 40 – 45 éves. Ami meglepett éppen az, hogy pontosan ő kezdte szapulni az akkori fiatalságot, hogy milyen erkölcstelenek.
- Nyíltan csókolóznak az utcákon és tapogatják egymást, bezzeg az én időmben ilyen nem fordult elő! Házasság előtt még nem is láttuk a párunkat ruha nélkül, csak a Nászéjszakán – mondta.
Beszélgető partnere csak mosolyogva hallgatta egy ideig, aztán a következőket mondta, természetesen ennyi esztendő távlatából szó szerint nem tudom idézni:
-Mondjad Drágaságom! Akkor vajon az én időmben szerinted miért volt annyi zabigyerek? Azokat vajon a gólya hozta? Hidd el lányom, mindig is voltak kikapós lányok és menyecskék ugyanúgy, mint most. Persze annyiban igazad van, hogy ennyire nyíltan azért nem tárulkoztak ki, mint manapság.
Erre a fiatalabbik sem tudott elég érvet felhozni és már kissé csendesebben folytatták tovább a diskurzust.
Az eltelt közel ötven esztendő alatt annyiszor eszembe jutott ez a kis történet. Nem tudom, a Hölgyekkel mi lehet, élnek – e még, de az biztos, hogy a mai szabadosságra már az akkor fiatalabbik is már csak legyintene. A médiák nap – mint nap kürtölik világgá, hogy világos nappal parkokban, bokrok között jól látható szeretkező párok vannak és bizony nem is mindig a fiatalságból kerülnek ki. Rajtakaptak már aktív közéleti személyeket és politikusokat is, akik a lefilmezett és fotózottakat is úgy letagadták, mint a hatalomra került pártok az ígéreteiket. Ilyenkor magam is jókat mosolygok, mert eszembe jutnak az írásomban szereplő idősebb Hölgynek a szavai:
„MONDJAD DRÁGASÁGOM!
AKKOR VAJON AZ ÉN IDŐMBEN SZERINTED
MIÉRT VOLT ANNYI ZABIGYEREK?”
Írásos visszaemlékezések bőven igazolják azt, hogy a régmúltban sem volt annyira prűd a társadalom, főleg a falusi népek körében, de városban sem, legfeljebb annyira nem beszéltek róla harsányan, mint manapság, ahol az a bizonyos „szégyenérzet” már majdnem szégyellnivaló. Nagyon sokszor hallottam már, hogy igen zsengekorú tinilányoknál megszólták azt, vagy megszólják, aki még szűz olyan 13 – 14 kor között, a későbbiekről már nem is szólva. Nagyon régi költőink, íróink is foglalkoztak műveikben pajzán, nem egyszer szinte pornografikus leírásokban azzal, hogy a lányok, asszonyok, legények és férfiemberek is bizony hódoltak a nemi élet gyönyöreinek nem is kicsit. Janus Pannoniust említeném régebbről (1434 – 1432), aki ráadásul római katolikus pap, pécsi püspök is volt 1459-től haláláig. Akkor még valószínű ismeretlen volt a cölibátus, a papi nőtlenség a katolikusoknál, vagy ha volt is, azt még a magasrangú papok is figyelmen kívül hagyták.
Janus Pannoniusnak az egyik versét hozom fel példaként az írásomhoz:
EGY BUJA KÉJNŐRE
Míg has a hassal, comb meg a combbal, ajkam a száddal
összefeszült, s belebújt mély hüvelyébe a kard,
addig az összes lányt bujaságban messze legyőzted,
a bájad előtt vágyam meghódolt. Soha nem
font szorosabb ölelést a borostyán, s csók sose volt ily
zárt kagyló, segített nyelv, a kar és a fenék.
Ám miután vágyad nagyon is hamar kielégült,
„Jól van elég!” nyögsz fel Lúcia, „jól van, elég!”
Miért szakítottad félbe?? Miért állsz ellen, ügyetlen?
Várd meg Lúcia, míg jól kibaszom magamat.
A vers is azt bizonyítja, hogy a püspök úr nem vetette meg a testi örömöket és ezek szerint a kupik rendszeres látogatója volt, ami több versében is megjelenítődik.
Festőink is nem egyszer bizony feldolgozták ezt a témát, lásd Zichy Mihály (1827 – 1906) erotikus rajzai, amely szintén különféle formában ábrázolják ezt a témát.
A közelmúltban olvastam róla, hogy faluhelyen a nyári időszakban a lányok és asszonyok nem viseltek alsóneműt a nagy melegben és a néptánc egyes elemeinek lejtése közben mikor nagyon bepörögtek, a csupasz, avagy bozontos lábuk köze bizony elővillant a férfinépek örömére, de ezt később aztán betiltották és bugyit kellett felvenniük tánc közben. Egyébként a tánc mindig is velejárója volt annak, hogy az erotikai fantáziák jobban megnyíljanak, főleg lassúzásnál, mikor a testek egymáshoz tapadtak. Érzékletesen fogalmazta meg ezt Born Gergely néptánckutató a következőképpen: „A tánc, a test imája.” Nekem annyira megtetszett, mikor egy előadás keretében meghallottam, hogy egy kis Szonettet is írtam ebből 2015 - ben:
„A TÁNC A TEST IMÁJA…”
„A Tánc a Test Imája” Testvéreim,
Hisz Benne Van Minden Oly Képzeletünk,
Amely Által Szárnyalhatunk Véreim,
Ha Igazán Elszánt a Lendületünk.
Pörögve Szállunk a Dallamok Szárnyán,
Lábainkkal a Ritmust Úgy Követjük,
Hogy Beteljesüljön a Test Imáján
Keresztül Álmunk, Mert Azt Szeretjük,
Mikor Megvalósul az a Mindenség
Amelyre Régtől Sóvárogva Várunk,
Ami Nem Más, Mint: Szeretetteljesség!
„A Tánc a Test Imája” Barátaim,
Mert a Lábunk Mindig „Kéznél Van” Nekünk,
Ami Által Teljes Lehet Életünk!
Kicsit visszatérve még az alsónemű viselés praktikusságára, idősebb asszonyok meséiben visszatérő elemként jött elő somolyogva, hogy bizony megkönnyítette kint a mezőn, ahol egy kicsit félrevonulva a szoknyát felemelve könnyen rá tudtak csúszni a felajzott párjukra egy gyors menet erejéig, aztán folytatták tovább a munkát, mintha semmi sem történt volna. Persze ilyenkor előjátékra nem kerülhetett sor időhiány miatt és a lebukás veszélye is igen nagy volt, ha mások is dolgoztak a közelben.
Mikor manapság a konyhában tartózkodom, rendszeresen hallgatom a Dankó rádiót, ahol különféle zenéket játszanak le, amelyben előfordulnak pajzán nóták is. Ma éppen reggelizés közben nyolc óra után egy énekesnő éppen azt a dalt mutatta be, amelynek a címe: „Nincsen abban semmi szégyen, ha a lány van a legényen…”
Sokszor hallottam már ezt a nótát, de most elhatároztam, hogy a témát egy kicsit körbejárva írok róla valamit, hátha valakit talán érdekel majd ez is. Az elgondolást tett követte és ez sikeredett belőle.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 11. 08. Hétfő Délelőtt 10:10
Az illusztráción Zichy Mihály egyik rajza látható
