ÖRÖKRE BÚCSÚZOM

SZÜLŐHÁZAM KÚTJÁTÓL…

Örökre búcsúzom Szülőházam kútjától,

Gyermek - felnőttkorom ottani világától.

Nem volt nagyon mély, amolyan kissé talajvizes,

De nekem most így utólag mégis fenséges,

Mert együtt lehettem a Drága Szüleimmel,

Egyetlen bátyámmal, a Gyula testvéremmel.

Én is sok vödör vizet vittem a konyhába,

Mert kellett a főzéshez és mosakodásra.

Vezetékes víz akkor még nem volt falunkban,

Kizárólag ásottak csak az udvarokban.

Kellett víz mindenhol, teheneknek lovaknak,

Meg az apróbb szárnyas és egyéb jószágoknak.

Még az a szerencse, hogy sokszor lefotóztam,

Nem csak az agyam rejtekében eltároltam,

Mert ma már új gazdája van Szülői háznak,

Hova gondolataim ma is visszajárnak.

Elbúcsúztam Mindentől, ami odakötött,

Mert a testi valóm már végleg elköltözött,

De az öreg kútról majdnem elfelejtkeztem,

Most a fényképpel neki is búcsút intettem.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2021. 06. 01. Kedd Délelőtt 9:55