EGY NEW – YORKI

LIGETBEN

Itt ülök a vén platánok alatt,

Idegen ég, idegen világban.

Lágyan és fájón harangok búgnak

A szent Johann katedrálisban.

Mintha most a magyar mezőt járnám,

Tiszatájról búgna át a hang,

Úgy sír át a lelkem orgonáján

A debreceni Rákóczi harang.

Itt ülök a vén platánok alatt.

Felsírnak az őszi falevelek,

Mint otthon a vén bakonyi hársak

Amikor az őszi dér üti meg.

Itt ülök a vén platánok alatt,

Pihentetem megtépett szívemet.

Egy kisgyermek az ölembe szalad,

Megcsókolom, nyelvét nem értem meg.

Sok kisgyermek játszik ugrándozva.

Örömére látom itt az égnek,

Hogy ujjongnak dalolva, kacagva,

Békés szívvel feketék, fehérek.

Valami lágy ének száll ajkamon.

-Fénye gyengül, alkonyba száll a Nap –

Szép hazámról, otthonról álmodom,

Őszbe – síró New – Yorki fák alatt.

Nagy Bálint

New York, 1980

   1980 – ban Édesapám az 1956 – ban kidisszidált gyermekkori barátja Kende Aladár meghívására az Ő költségén kiutazott Amerikába. Három hónapig volt érvényes a vízum, de csak egy hónapot bírt ki, akkora volt a honvágya. Ez a verse is akkor született.