Kedves Barátaim!
Jól nézzétek meg, Édesapám mikor írta ezt a versét és
gondolkozzatok el ezzel kapcsolatban a jelen viszonyain is.
LETESZEM LANTOMAT
Leteszem lantomat,
Ne sírja el többé hogy itt mi van,
Hogy Magyarországon
Csak szenved a nép és boldogtalan.
Magyar a magyarral
Farkasszemet néz a hatalomban.
S más él itt világot,
Más dőzsöl itt fényes basaságban.
Nem éneklem többé
Hogy pusztulóban van az ősi ház.
Az ősi szérűkről
Hogy hajtják a nép barmát, jószágát.
Hogy a történelem
Élettelen sötét százada ez
Melyben egy árva nép
Szenvedések véres vizén evez.
Elnémítom ajkam.
Szívem kitépem, ha szólni kíván.
Károgjon csak varjú
Feketén az ősi fa ágbogán.
Majd akkor sikoltok,
Ha már egészen meghalt az élet.
S utolján felzokog
Lantomon a temetési ének.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1956 III. 20.