Nézz meg engem, nézd az életem,
Lehet pici, de dolgos a két kezem.
Légy velem a világból öt napot,
Most kell, mert most még itt vagyok...
Aztán csak a dal marad meg,
Ordítva születsz, halkan halsz meg!
De közte, ülhetsz középen a lovon,
A végtelen rendet, igen, azt óvom!
Mert hazugság, hogy egy vírus vagy!
Bennünk maximum a virtus nagy.
A puszta közepén találtunk dzsungelt,
Hegyeket, óceánt, és mellé az embert.
.
A madarak éneke nyugtat meg engem,
Nem emlékszem, hogy a csekket befizettem?
A napfény íze mindig elvarázsol,
Éjjel senki nem vonszol a parázstól.
Ágyam várhat, most még a csillagok...
Velük játszok, örülnek, hogy itt vagyok.
Azt hiszem igen, újra lélegzem,
Lökj a vízbe, kérlek még egyszer!
"A vérszláv sereg legalább negyvenezer harcost számlál:vérszlávok, grakhurok,kaghirok és ruszok csordáit,kiket ezen az éjjel nem állít meg tán semmiféle sereg e lapályon.Ám nemhiába rimánkodott álló napon keresztül a város majd' minden népe:hiszen úgy szól az ősi rege:"ha Vradot végveszély fenyegeti,a lovaskirály visszatér,hogy megmentse elesett gyermekeit"....Megrázkódik a föld is,ahogy a székely lovasok belegázolnak az összezáruló vérszláv masszába.Tzitramaru elfordítja fejét.Ha Derze nem tartaná,tán le is szédül a nyeregből.Vrad városának sok csatát megélt daragulja még sohasem látott olyan megveszekedett gyilkolást,mint ami akkor vette kezdetét.....A macskaköves utcákon magányos árny lépked szilárdan,mintha a főtéri acélszobor öltött volna testet,s gránitcsizmák tapodnák a földet.
Ellenség a falak alatt! A lidérckirály megtorpan,s értetlen pillantást vet az érdemtelen utókorra.Miféle elfajzott nép ez itt?Miféle erőtlen korcs tömeg?
Megigazítja fején az acéldiaménját,s a paripa hátára szökken.
A szembogár nélküli vérszláv tekintetekben a rémület pokoltüze
fénylik fel.Miféle pokolbeli kisértet közeleg a ködön át?Miféle démon tör reájuk eszeveszett
tombolással? Tzitamaru sandít:Az Ungur király feltámadott!Jaj most már az ellenségnek!
Vrad ősi legendája életre kelt!Mit a végitélet előtt meséltek,hát él és való!
Dübörgés remegteti meg a felázott lapályt.Ím hát a lidérckirály ott tornyosul előttük -
jeges suhanást éreznek csak-,s a következő pillanatban már ott táncol a sötét vérszláv tömb előtt.
A halott király dühöngő őröltként,üsszeszorított ajkakkal osztogatja csapásait.Nincsen pajzs mely
,mit át ne szelne bárdja,nincsen páncél,mi ne hasadna gyenge kagylóként a fegyverél alatt,nincsen
test,mit el ne sodorna,földbe ne döngölne rettentő lendülete.
Látva az élőholt vérgőzös tombolását
,észbe kap a hargatai seregmaradék is,s a többi kit a halálra szánt becsület itt tartott a csatamezőn.
-Egy lidérckirály jött és megfordította a csata sorsát!-jár körbe az izgatott hír,így van-e valóban?
Hisz' fut az ellenség,széles karéjban apad a vérszláv tenger!Fel mind,fel hát a nyomukba mind!
Valahol legelöl az egyszemélyes inkvizítum tovább emészti az életet,halálmagvakat hintve a termékeny,
fekete agyagba,mit tengernyi vér öntözött azon az éjjel.Amikor a vlach sereg végre minden ellenálláson
felülemelkedve eléri az erdő és a dombok vonalát s a szakadáti utat,a lidérclovas megfordul nyergében
,s szürke arcán boldog mosollyal búcsút int a hargatai legényeknek.
Aztán léptet néhányt,s belevész a hirtelen támadt jeges ködbe.
Fotó megjegyzések
Elkezdeni elölről.
Szeretném elölről.
elkezdeni elölről."
Szia Wuzi
Lehet pici, de dolgos a két kezem.
Légy velem a világból öt napot,
Most kell, mert most még itt vagyok...
Aztán csak a dal marad meg,
Ordítva születsz, halkan halsz meg!
De közte, ülhetsz középen a lovon,
A végtelen rendet, igen, azt óvom!
Mert hazugság, hogy egy vírus vagy!
Bennünk maximum a virtus nagy.
A puszta közepén találtunk dzsungelt,
Hegyeket, óceánt, és mellé az embert.
.
Nem emlékszem, hogy a csekket befizettem?
A napfény íze mindig elvarázsol,
Éjjel senki nem vonszol a parázstól.
Ágyam várhat, most még a csillagok...
Velük játszok, örülnek, hogy itt vagyok.
Azt hiszem igen, újra lélegzem,
Lökj a vízbe, kérlek még egyszer!
Ellenség a falak alatt! A lidérckirály megtorpan,s értetlen pillantást vet az érdemtelen utókorra.Miféle elfajzott nép ez itt?Miféle erőtlen korcs tömeg?
Megigazítja fején az acéldiaménját,s a paripa hátára szökken.
fénylik fel.Miféle pokolbeli kisértet közeleg a ködön át?Miféle démon tör reájuk eszeveszett
tombolással? Tzitamaru sandít:Az Ungur király feltámadott!Jaj most már az ellenségnek!
Vrad ősi legendája életre kelt!Mit a végitélet előtt meséltek,hát él és való!
Dübörgés remegteti meg a felázott lapályt.Ím hát a lidérckirály ott tornyosul előttük -
jeges suhanást éreznek csak-,s a következő pillanatban már ott táncol a sötét vérszláv tömb előtt.
A halott király dühöngő őröltként,üsszeszorított ajkakkal osztogatja csapásait.Nincsen pajzs mely
,mit át ne szelne bárdja,nincsen páncél,mi ne hasadna gyenge kagylóként a fegyverél alatt,nincsen
test,mit el ne sodorna,földbe ne döngölne rettentő lendülete.
,észbe kap a hargatai seregmaradék is,s a többi kit a halálra szánt becsület itt tartott a csatamezőn.
-Egy lidérckirály jött és megfordította a csata sorsát!-jár körbe az izgatott hír,így van-e valóban?
Hisz' fut az ellenség,széles karéjban apad a vérszláv tenger!Fel mind,fel hát a nyomukba mind!
Valahol legelöl az egyszemélyes inkvizítum tovább emészti az életet,halálmagvakat hintve a termékeny,
fekete agyagba,mit tengernyi vér öntözött azon az éjjel.Amikor a vlach sereg végre minden ellenálláson
felülemelkedve eléri az erdő és a dombok vonalát s a szakadáti utat,a lidérclovas megfordul nyergében
,s szürke arcán boldog mosollyal búcsút int a hargatai legényeknek.
Aztán léptet néhányt,s belevész a hirtelen támadt jeges ködbe.
gyönyörű vidék, Petőfi is tudta!
Sok boldogságot kívánok a Családnak...