"A vérszláv sereg legalább negyvenezer harcost számlál:vérszlávok, grakhurok,kaghirok és ruszok csordáit,kiket ezen az éjjel nem állít meg tán semmiféle sereg e lapályon.Ám nemhiába rimánkodott álló napon keresztül a város majd' minden népe:hiszen úgy szól az ősi rege:"ha Vradot végveszély fenyegeti,a lovaskirály visszatér,hogy megmentse elesett gyermekeit"....Megrázkódik a föld is,ahogy a székely lovasok belegázolnak az összezáruló vérszláv masszába.Tzitramaru elfordítja fejét.Ha Derze nem tartaná,tán le is szédül a nyeregből.Vrad városának sok csatát megélt daragulja még sohasem látott olyan megveszekedett gyilkolást,mint ami akkor vette kezdetét.....A macskaköves utcákon magányos árny lépked szilárdan,mintha a főtéri acélszobor öltött volna testet,s gránitcsizmák tapodnák a földet.
Ellenség a falak alatt! A lidérckirály megtorpan,s értetlen pillantást vet az érdemtelen utókorra.Miféle elfajzott nép ez itt?Miféle erőtlen korcs tömeg?
Megigazítja fején az acéldiaménját,s a paripa hátára szökken.
A szembogár nélküli vérszláv tekintetekben a rémület pokoltüze
fénylik fel.Miféle pokolbeli kisértet közeleg a ködön át?Miféle démon tör reájuk eszeveszett
tombolással? Tzitamaru sandít:Az Ungur király feltámadott!Jaj most már az ellenségnek!
Vrad ősi legendája életre kelt!Mit a végitélet előtt meséltek,hát él és való!
Dübörgés remegteti meg a felázott lapályt.Ím hát a lidérckirály ott tornyosul előttük -
jeges suhanást éreznek csak-,s a következő pillanatban már ott táncol a sötét vérszláv tömb előtt.
A halott király dühöngő őröltként,üsszeszorított ajkakkal osztogatja csapásait.Nincsen pajzs mely
,mit át ne szelne bárdja,nincsen páncél,mi ne hasadna gyenge kagylóként a fegyverél alatt,nincsen
test,mit el ne sodorna,földbe ne döngölne rettentő lendülete.
Látva az élőholt vérgőzös tombolását
,észbe kap a hargatai seregmaradék is,s a többi kit a halálra szánt becsület itt tartott a csatamezőn.
-Egy lidérckirály jött és megfordította a csata sorsát!-jár körbe az izgatott hír,így van-e valóban?
Hisz' fut az ellenség,széles karéjban apad a vérszláv tenger!Fel mind,fel hát a nyomukba mind!
Valahol legelöl az egyszemélyes inkvizítum tovább emészti az életet,halálmagvakat hintve a termékeny,
fekete agyagba,mit tengernyi vér öntözött azon az éjjel.Amikor a vlach sereg végre minden ellenálláson
felülemelkedve eléri az erdő és a dombok vonalát s a szakadáti utat,a lidérclovas megfordul nyergében
,s szürke arcán boldog mosollyal búcsút int a hargatai legényeknek.
Aztán léptet néhányt,s belevész a hirtelen támadt jeges ködbe.
Ellenség a falak alatt! A lidérckirály megtorpan,s értetlen pillantást vet az érdemtelen utókorra.Miféle elfajzott nép ez itt?Miféle erőtlen korcs tömeg?
Megigazítja fején az acéldiaménját,s a paripa hátára szökken.
fénylik fel.Miféle pokolbeli kisértet közeleg a ködön át?Miféle démon tör reájuk eszeveszett
tombolással? Tzitamaru sandít:Az Ungur király feltámadott!Jaj most már az ellenségnek!
Vrad ősi legendája életre kelt!Mit a végitélet előtt meséltek,hát él és való!
Dübörgés remegteti meg a felázott lapályt.Ím hát a lidérckirály ott tornyosul előttük -
jeges suhanást éreznek csak-,s a következő pillanatban már ott táncol a sötét vérszláv tömb előtt.
A halott király dühöngő őröltként,üsszeszorított ajkakkal osztogatja csapásait.Nincsen pajzs mely
,mit át ne szelne bárdja,nincsen páncél,mi ne hasadna gyenge kagylóként a fegyverél alatt,nincsen
test,mit el ne sodorna,földbe ne döngölne rettentő lendülete.
,észbe kap a hargatai seregmaradék is,s a többi kit a halálra szánt becsület itt tartott a csatamezőn.
-Egy lidérckirály jött és megfordította a csata sorsát!-jár körbe az izgatott hír,így van-e valóban?
Hisz' fut az ellenség,széles karéjban apad a vérszláv tenger!Fel mind,fel hát a nyomukba mind!
Valahol legelöl az egyszemélyes inkvizítum tovább emészti az életet,halálmagvakat hintve a termékeny,
fekete agyagba,mit tengernyi vér öntözött azon az éjjel.Amikor a vlach sereg végre minden ellenálláson
felülemelkedve eléri az erdő és a dombok vonalát s a szakadáti utat,a lidérclovas megfordul nyergében
,s szürke arcán boldog mosollyal búcsút int a hargatai legényeknek.
Aztán léptet néhányt,s belevész a hirtelen támadt jeges ködbe.