Létezik egy dokumentum, amely arról számol be, hogy a II. Gyula pápa sírján található Mózes szobor 25 évvel elkészülte után "változtatott" testtartásán. Christoph L. Frommel, a legnagyobb Michelangelo-kutató egy nemzetközi konferencián jelentette be a dokumentum létezését. A feljegyzés egy levél, amelyet Antonio Forcellino restaurátor talált filológiai kutatásai során. A levelet egy ismeretlen ember írta Giorgio Vasari festőnek, nem sokkal a szobrász halála után, de a művészettörténetben eddig soha nem utaltak rá. Az ismeretlen, aki bejáratos volt Michelangelóhoz, a levélben részletesen leírja, hogy megszemlélve a szobrot kifejtette a híres művésznek: jobban hatna, ha "Mózes feje kicsit oldalra fordulna". És két nap múlva, amikor újra megnézte az alkotást, Mózes oldalra fordult fejjel ült. Michelangelo tréfásan közölte a meglepett illetővel, hogy "Mózes múltkor hallotta, hogy beszélgetünk, és hogy jobban megértse, mit is mondunk, felénk fordult".
Ez olyan csoda volt - írja a levél írója -, amelyet megvalósíthatatlannak tart. Frommel szerint valójában vallási okai vannak annak, hogy Michelangelo változtatást végzett szobrán. Mózes ugyanis nem azért fordul oldalra szakállát markolva, hogy legyőzze szenvedélyét és megmentse a kőtáblákat . Mózes tekintetét a templom főtengelye és a kereszthajó oltáraitól fordítja el, ahol, mint új Aranyborjút, Szent Péter láncait imádták. A szobor tehát, amelynek alapján Michelangelót az ellenreformáció bajnokának tekintették, valójában arra bizonyíték, hogy a szobrász inkább a reformáció híve volt.
Érdemes megnézni a szalagot, és nem a név , vagy az "önreklám" miatt, hanem a drapéria-ábrázolás miatt. :-) Na ezért boncolt. Azt vallotta, hogy a ruha esését sem lehet megmintázni anélkul, hogy pontosan tudnánk mi van alatta, azaz miért úgy fordul a szövet a gravitációban és miért úgy esik az idomra.
A szobor beállítása egyedi, majdnem annyira, mint a már emlegetett kontraposzt a Dávidnál. Törékeny női alak ölben tartja a férfitestet, ez senkinek nem jutott eddig, meg azóta se eszébe. Egyébként itt is a kő adottságai miatt alakult így.
A Pietà (magyar fordításban a „Fájdalmas anya”) azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária a keresztről levett Jézust gyászolja. A keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária.
A Pietà több kisebb mű után az első alkotás, amely a 24 esztendős Michelangelo Buonarroti számára meghozta a hírnevet.
Jean Bilheres de Lagraulas bíboros megrendelésére készült 1499-ben. A szobor a római Szent Péter-bazilika egyik oldalkápolnájában látható.
1972. május 21-én egy zavart elméjű ausztrál geológus, a magyar származású László Tóth kalapáccsal támadt a szoborra. Néhány csapással letörte Mária bal kezét, valamint az orra és az egyik szemhéja egy darabját. A szobrot a helyreállítása óta törhetetlen üvegfal védi. :(
A világ egyik legismertebb jelenete: Ádám teremtése
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.(1Móz 1:26)
Az egész műalkotás legismertebb jelenete. Az éppen megteremtett, tökéletes testtel rendelkező Ádám erőtlen karmozdulata éles ellentétben áll az Úr dinamikus mozdulataival, erőteljes karmozdulatával, amint erőt ad az első embernek. A köpenyéből előbújó alakok közül a nőalakot Sophiával, a Bölcsességgel azonosítják: Az Úr bölcsességgel alkotta a földet (Péld 3.19). Leo Steinberg szerint a köpeny árnyékában duzzogó angyalok Belzebub és Lucifer, az Úr másik kezénél lévő gyermek pedig maga Krisztus.
A szépség a részletekben rejlik! Az Isten mögött látható drapéria alakja és a nyúlványok állítólag az emberi agy-keresztmetszet anatómiai rajza, állítólag. Mindenesetre meglepő, ha összehasonlítjuk.
A zseni az zseni. Gyula pápa belekényszerítette Michelangelót a Sixtus-kápolna mennyezetének megfestésébe. Michelangelo szobrász munkát akart, a festészet számára a tökéletes szobrászathoz szükséges segédtudomány, s hogy azt a megrendelést megkaphassa (II. Gyula pápa síremlék) végigszenvedte, éjszakákon át hidegben fagyban, papírkalapra erősített gyertyákkal éjszaka is, hogy minél hamarabb meglegyen, és csinálhassa azt, amit igazán szeretne. De közben egy jottányit nem engedett a tökéletességre való törekvésből, és kérem az egyetemes művészettörténet csodáját teremtette.
Egy építészetileg elfuserált katasztrofális dongaboltozatot, perspektivikus rövidülésben megalkotott ráfestett stukkókkal osztott gót boltozattá varázsolta. Igen kérem azok festettek, sosem értettem, hogy miért mondják a kápolnára, hogy
építészeti katasztrófa. Mert jött egy zseni, aki úgy takarta el, hogy észre se vesszük, nem valódi, festett! De emlegethetném a Duccio tömböt, amiből a Dávidot fartagta, nem volt pénze anyagra, a tömböt egy másik szobrász egy ügyetlen mozdulattal úgy kezdte meg faragni (Duccio) hogy a márványtömb statikailag instabillá vált. Micelagelo olcsón megvette a selejtet, és a világ legegyedülállóbb szoboralkotását álmodta bele a selejtbe, a szemétbe, egy olyan kontraposzt beállítást, ami egyedi és megismételhetetlen. A Dávid szobrot, egy olyan anyagba, amit más elrontott és halálra itélt.
Igen, a semmiből is lehet teremteni.
ÉS közben boncolt, egy olyan korban, amikor ezért halálbüntetés járt, és gyakorlatilag a kényszermunkát stílusgyakorlatra használta fel, anatómiai stílusgyakorlatra a Sixtus-kápolna tetején!
És ez a legszebb, ahogy a kényszerben az ember mégis azt csinálja, amit ő akar, és helyesnek gondol!
Na így születnek a csodák, és ez az abszolút szabadság! Egy zseni szabadsága, az individuum szabadsága.
Amikor Michelangelót az apja Rómából Firenzébe hívta, már tudott arról, hogy a firenzei dóm építési telepén egy hatalmas és elrontott márványtömb vár mesterére. Ezt a hatalmas tömböt 1464-ben hozták Carrarából Agostini di Duccio számára. Ez a mester munkának látott, később azonban felhagyott a további faragással. A nép Gigante-nak nevezte a negyven éve ott heverő óriás tömböt. A hiba onnan eredt, hogy Duccio már a bányában hozzálátott vázlata alapján a munkához, hogy majd onnan szállíttassa a kész szobrot Firenzébe. A tömböt aztán a Santa Maria del Fiore telepére vitték, s amikor Michelangelo Firenzébe ért »egy Andrea Sansovino nevezetű egyén azt gondolta, hogy megkaphatja a márványtömböt, és megkérte az építő bizottságot, ajándékozza neki, ígérve, hogy néhány darab hozzátoldásával szobrot farag belőle. Mielőtt a bizottság határozott volna, Michelangelóért küldött, és elmondta Andrea kívánságát és szándékát.
Megismerve Michelangelo véleményét, mely szerint jó szobrot lehetne belőle faragni, felajánlotta neki a tömböt. Michelangelo elfogadta, és anélkül hogy bármit is hozzátoldott volna kifaragta belőle a már nevezett szobrot oly pontossággal, hogy még ma is látható a fejen és az alapon a márvány régi kérge… Ezért a munkájáért négyszáz aranyat kapott és tizennyolc hónap alatt fejezte azt be – írta Ascanio Condivi, Michelangelo elbeszélése nyomán a Dávidról.
A Dávid Szobor teljes meztelensége első pillanatra meghökkentő, főként ennek az 5,17 méter magas óriásnak hatalmas méretei miatt. Reneszánsz győzelem ez – nem utolsósorban az antik minták bátorító hatására – a meztelenséget elvető középkori művészet fölött.
Amit maga Michelangelo és kortársai ebben a Dávidban mindig is láttak, és amit felállítási helyének megválasztásával véglegesen bizonyítottak is: a rettenthetetlenség és az erő szimbóluma.
Fotó megjegyzések
Koszi!
Ezt meg meg en nem hallottam. De mi van a szarvval a fejen? :-)
A Pietà több kisebb mű után az első alkotás, amely a 24 esztendős Michelangelo Buonarroti számára meghozta a hírnevet.
Jean Bilheres de Lagraulas bíboros megrendelésére készült 1499-ben. A szobor a római Szent Péter-bazilika egyik oldalkápolnájában látható.
Nem szégyenült meg a nemzetünk !!!
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.(1Móz 1:26)
Az egész műalkotás legismertebb jelenete. Az éppen megteremtett, tökéletes testtel rendelkező Ádám erőtlen karmozdulata éles ellentétben áll az Úr dinamikus mozdulataival, erőteljes karmozdulatával, amint erőt ad az első embernek. A köpenyéből előbújó alakok közül a nőalakot Sophiával, a Bölcsességgel azonosítják: Az Úr bölcsességgel alkotta a földet (Péld 3.19). Leo Steinberg szerint a köpeny árnyékában duzzogó angyalok Belzebub és Lucifer, az Úr másik kezénél lévő gyermek pedig maga Krisztus.
A zseni az zseni. Gyula pápa belekényszerítette Michelangelót a Sixtus-kápolna mennyezetének megfestésébe. Michelangelo szobrász munkát akart, a festészet számára a tökéletes szobrászathoz szükséges segédtudomány, s hogy azt a megrendelést megkaphassa (II. Gyula pápa síremlék) végigszenvedte, éjszakákon át hidegben fagyban, papírkalapra erősített gyertyákkal éjszaka is, hogy minél hamarabb meglegyen, és csinálhassa azt, amit igazán szeretne. De közben egy jottányit nem engedett a tökéletességre való törekvésből, és kérem az egyetemes művészettörténet csodáját teremtette.
Egy építészetileg elfuserált katasztrofális dongaboltozatot, perspektivikus rövidülésben megalkotott ráfestett stukkókkal osztott gót boltozattá varázsolta. Igen kérem azok festettek, sosem értettem, hogy miért mondják a kápolnára, hogy
Igen, a semmiből is lehet teremteni.
ÉS közben boncolt, egy olyan korban, amikor ezért halálbüntetés járt, és gyakorlatilag a kényszermunkát stílusgyakorlatra használta fel, anatómiai stílusgyakorlatra a Sixtus-kápolna tetején!
És ez a legszebb, ahogy a kényszerben az ember mégis azt csinálja, amit ő akar, és helyesnek gondol!
Na így születnek a csodák, és ez az abszolút szabadság! Egy zseni szabadsága, az individuum szabadsága.
Amit maga Michelangelo és kortársai ebben a Dávidban mindig is láttak, és amit felállítási helyének megválasztásával véglegesen bizonyítottak is: a rettenthetetlenség és az erő szimbóluma.