Aki a hit szemével lát - És meg tudja mindenki a földön,hogy van Isten Izraelben. 1Sámuel 17,46
Dávid és Góliát története nagyon fontos igazságokra hívja fel a figyelmünket:
Aki a hit szemével nézi a valóságot,az teljes valóságot látja.A rettegett óriást azonnal lefokozza:Ez egy körülmetéletlen pogány,mi pedig Isten szövetséges népe vagyunk.Nemcsak a túlerő,a technikai fölény számít,hanem,hogy kinek az oldalán van Isten!
Aki látja Isten páratlan nagyságát,az nem kerül a félelem igézetébe.Saul seregét az jellemezte,hogy "megrettentek és igen féltek."Ez már fél vereség.Ők csak Góliát méreteit,és fegyverzetét látták.Dávid viszont ezt mondta neki:"Te karddal,lándzsával és dárdával jössz ellenem,de én a seregek Urának,Izrael csapatai Istenének nevében megyek ellened,akit te kicsúfoltál.Még ma kezembe ad az Úr...
Mivel így bízik Istenben,ezért mer a hívő ember más eszközökkel harcolni.Dávid egyszerű parittyával,amit azonban isten irányít majd.És az ilyen ember jobban bírja idegekkel is.
A győzelemhez vezető legbiztosabb út Isten nevének komolyan vétele.A bukáshoz vezető út:Isten nevének gyalázása.
Dávid emlékezett arra,hogyan szabadította meg őt Isten már a vadállatok karmai közül is.
Ezzel a nagy hittel bírja az ember a magányt is - milyen egyedül van ott,még a testvérei is csak csúfolják!Akinek azonban Istennel ilyen közössége van,az soha nem lesz magányos.Még ő bátorítja a királyt,és a harcosokat:"Senki ne csüggedjen el emiatt,elmegy a te szolgád,és megvív ezzel a filiszteussal."
Merünk-e mi hasonló éles helyzetekben ilyen életveszélyesen is bízni Istenben?Nem a szerencsében vagy a magunk rátermettségében, hanem a személyes,élő Istenben,Akiről sok mindent tudunk,s Akinek a szabadítására hittel várunk.Aki valóban bízik benne,azt nem hagyja megszégyenülni.
Dávid és Góliát története nagyon fontos igazságokra hívja fel a figyelmünket:
Aki a hit szemével nézi a valóságot,az teljes valóságot látja.A rettegett óriást azonnal lefokozza:Ez egy körülmetéletlen pogány,mi pedig Isten szövetséges népe vagyunk.Nemcsak a túlerő,a technikai fölény számít,hanem,hogy kinek az oldalán van Isten!
Aki látja Isten páratlan nagyságát,az nem kerül a félelem igézetébe.Saul seregét az jellemezte,hogy "megrettentek és igen féltek."Ez már fél vereség.Ők csak Góliát méreteit,és fegyverzetét látták.Dávid viszont ezt mondta neki:"Te karddal,lándzsával és dárdával jössz ellenem,de én a seregek Urának,Izrael csapatai Istenének nevében megyek ellened,akit te kicsúfoltál.Még ma kezembe ad az Úr...
Mivel így bízik Istenben,ezért mer a hívő ember más eszközökkel harcolni.Dávid egyszerű parittyával,amit azonban isten irányít majd.És az ilyen ember jobban bírja idegekkel is.
Dávid emlékezett arra,hogyan szabadította meg őt Isten már a vadállatok karmai közül is.
Ezzel a nagy hittel bírja az ember a magányt is - milyen egyedül van ott,még a testvérei is csak csúfolják!Akinek azonban Istennel ilyen közössége van,az soha nem lesz magányos.Még ő bátorítja a királyt,és a harcosokat:"Senki ne csüggedjen el emiatt,elmegy a te szolgád,és megvív ezzel a filiszteussal."
Merünk-e mi hasonló éles helyzetekben ilyen életveszélyesen is bízni Istenben?Nem a szerencsében vagy a magunk rátermettségében, hanem a személyes,élő Istenben,Akiről sok mindent tudunk,s Akinek a szabadítására hittel várunk.Aki valóban bízik benne,azt nem hagyja megszégyenülni.