Zeneszöveg

Én nem így képzeltem, én nem is gondoltam,
én nem így álmodtam, miközben horkoltam.
Nagyanyám horgolta, apró kis terítok,
csak szorgosan, nehogy az osztályban,
kerítok, lettek a lányok, de mégse csattant csók,
Ferike hálóval, bár sehol pillangók.
Így ment az életem, és elfáradtam már,
pedig a szívem csak súgja, haver nincs határ.
Mit is tudnék még, mit is érjek el,
így is több ezer, magába énekel.
Engem ez érdekel, mármint a reppzene,
ha senki másnak, nekem akkor is tetszene.
Suhancos Balázzsal, na és a csapattal,
egyek vagyunk, mint markolat a ravasszal.
De a pisztolyom vízi csak, szavakkal lodözök,
istennel elbújtunk és szívatjuk az ördögöt.

A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszeruség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás elotti mozdulat.

Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.

Én nem is gondoltam, hogy ma megismerlek,
annyi nagy baj van, s mögöttük kis lelkek.
Apró eszekben, sok apró tévút még,
amiért józanul pedig, pedig én ihatnék.
Mindent félreért, vagy éppen eltusol,
s mivel félünk, a legtöbbünk meg elkussol.
Kezemben zászló van, üzenek valamit,
mi feltartóztattuk Babilon hadait.
A parlament épület, benne a gyulés meghalt,
a Wall Street-i cápa minden ingolnát felfalt.
Ha én lennék a miniszter, engem lelonének,
mert délután egykor, nem érne véget a péntek.
Itt dolgozni kellene, nem lenne apelláta,
és a TV sok kis feje többé nem abberrálna.
Persze te azt mondod, én is csúnyán beszélek,
ez a bizonyíték arra, hogy nem érted az egészet.

Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.

A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszeruség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás elotti mozdulat.

További zeneszámok az albumból