Zeneszöveg

Ez egyszeruen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez egyszeruen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...

Széchenyi István és Jókai Mór,
Soraik, mint a fejemnél, itt a pisztoly...
Hello Abszurdisztán, a pálesz tisztán,
Se kardom nincsen, se borcsizmám...
A beton zabálja fel kínai cipomet,
De nem tök mindegy egyszer úgyis kilonek...
Prém helyett sorokat, és dalokat hagyok én,
Szerintem te is érzed, ezt nem a vagyonér'...
Ahonnan én jövök, ott homályban élnek,
Mi jót mondhatnék? Legalább a lányok szépek...
Én azért ébredtem, mert a valóság rémálom,
Fankadeli profi, bár úgy néz ki, bénázom...
Amíg ezrek ismernek, nem fognak bántani,
Az ördög fél tole, az o nyelve számtani...
Én az aszfaltról jövök, de erdorol beszélek,
Figyeld a példám a fa mögé benézek...
Magyar földre születtem, oszinte ég alá,
És egy szép napon, majd áttöröm a pénz falát...
A holokauszt itt van és akár egy várat,
Kiéheztetnek minket, és elveszítjük hazánkat...

Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszeruen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tolünk, ez egyszeruen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszeruen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszeruen magyar...
Sötétbol a fénybe, ez egyszeruen magyar...

Hallod, politikus, vágod, én utcagyerek vagyok,
Ez te miattad van, hogy a telep ilyen halott...
Ez te miattad van, hogy elhallgatják elolünk,
Hogy Cion bölcseit mért kéne *****...
Ez te miattad van, hogy a földeken áll a gép,
Ez te miattad van, hogy rákban pusztul a nép...
Ez te miattad van, hogy én is errol reppelek,
Hogy Harcosnak kell lennem, nem pedig gyereket nevelek...
Ahogy Wass Albert írta a mai világban,
Hosként élni, nem pedig elhullni a csatában...
Szavakkal kovácsolt karddal, utolsó imámban,
Napisten, tudod jól, én hittem a világban...
Ha lányom volna, én anyának nevelném,
Nemcsak megcsinálnám, hanem mindvégig szeretném...
Ha fiam volna, én apának nevelném,
És a párom, amíg szívdobog, halálig ölelném...
Az élet íze átjár, a puszta szava szólít,
Aki magányra vágyik, kivétel nélkül lódít...
Elhitették velünk, hogy nem meno a szeretet,
És a boldogsághoz inkább, együk a sok szemetet...

Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszeruen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tolünk, ez egyszeruen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszeruen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszeruen magyar...
Sötétbol a fénybe, ez egyszeruen magyar...

Nincs itt semmi nevetség, kimosták a fejünket,
És ez nemhogy felállít, egyre inkább leültet...
Amirol én beszélek, a világ utolsó esélye,
A magyar nép békében élt, hatvannégy megyébe...
Megloptak minket, és lábunkat törték,
Langaléta kufárok, és vérszomjas törpék...
Sokan nem is értik, mit mond e fura kópé,
Pedig egyszeru: Magyarország a magyaroké...

Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszeruen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tolünk, ez egyszeruen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszeruen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszeruen magyar...
Sötétbol a fénybe, ez egyszeruen magyar...

További zeneszámok az albumból