Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási egység volt Magyarország középső részén 1876 és 1950 között. Az egykori vármegye területe jelenleg is Magyarország része, a helyén ma Pest megye, valamint Bács-Kiskun megye nagyobb része található.
Földrajz
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye a Magyar Királyság egyik legnagyobb, legsűrűbben lakott és leggazdagabb vármegyéje volt. Területe nagyrészt az Alföldhöz tartozott (Pesti-síkság és Kiskunság). Csak az északi részén húzódtak kisebb dombvidékek: a Pilis-hegység, a Visegrádi-hegység, a Cserhát egy része és a Gödöllői-dombság. Legfontosabb folyója a Duna volt.
Északról Esztergom, Hont és Nógrád vármegyék, keletről Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád, délről Bács-Bodrog és (1932-ig) Baranya vármegye, nyugatról pedig Tolna, Fejér és Komárom vármegyék határolták.
Történelem
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye az 1876-os megyerendezés során alakult ki, amikor Pest-Pilis-Solt vármegyével egyesítették az addig a Jászkun kerülethez tartozó Kiskunságot a Csongrád vármegyéhez csatolt Kiskundorozsma kivételével.
A vármegye legelső két tagja, Pest vármegye és Pilis vármegye a 11. században alakultak, az előbbi a későbbi vármegye északi és középső részén terült el, az utóbbi pedig a dunántúli részt és a Csepel-szigetet foglalta magába. Solt széket a 17. században csatolták ide Fejér vármegye területétől. Végül a Kiskunság 1876-ban csatlakozott a vármegyéhez.
Megszűnésére az 1950-es megyerendezés során került sor, amikor - sok évtizedes szakmai és politikai vita végére pontot téve - területét két részre választották, északi részéből megalakítva a mai Pest megyét, déli részéből pedig Bács-Bodrog vármegye Magyarországon maradt részével egyesítve létrehozva Bács-Kiskun megyét.
Területi változásai
1920 előtt megye területe két alkalommal változott. Először 1881-ben nőtt, amikor Kisoroszit ide csatolták Nógrád vármegyétől, majd 1908-ban csökkent, amikor Pusztamérges községgé alakult Kiskunhalas határából és egyidejűleg Csongrád vármegyéhez csatlakozott.
A megye azon kevesek közé tartozott, melyek csonkítatlanul magyar fennhatóság alatt maradtak a trianoni békeszerződést követően.
A következő területváltozásokra az 1930-as évek elején került sor. Mivel a Duna szabályozása miatt a folyó új főága elzárta Bogyiszlót, ezért azt 1930-ban Tolna vármegyéhez csatolták. Ugyanebben az évben Baja városa bekebelezte Bajaszentistvánt, mely teljesen egybeépült vele. Mivel az utóbbi intézkedés folytán Szeremle a megye többi részétől elszakított területté (exklávévá) vált, ezért 1932-ben átcsatolták Bács-Bodrog vármegyéhez. Ugyanekkor csatoltak két pusztát Vác határából Nógrád és Hont k.e.e. vármegyéhez.
A 2. világháború után az 1945-ös megyerendezés során ismét több ponton módosították a megye határait, régóta fennálló ésszerűtlen helyzeteket megoldva. Nógrád-Hont vármegyétől idecsatolták Kosd, Penc és Rád községeket, Fejértől Diósd, Érd, Pusztazámor, Sóskút, Százhalombatta és Tárnok községeket, míg Pest-Pilis-Solt-Kiskuntól Jász-Nagykun-Szolnokhoz került Tószeg, Újszász és Zagyvarékas, Bács-Bodroghoz pedig Érsekcsanád, Nemesnádudvar és Sükösd.
Az 1945-ös megyerendezés egyes rendelkezéseinek végrehajtását elhalasztották, így csak az 1950-es megyerendezéskor került Nógrád-Hont vármegyétől Pest megyéhez a Szobi járás, továbbá innen Heves megyéhez Boldog. Abonynak szintén 1945-ben elhatározott átcsatolását Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez soha nem hajtották végre, pedig ez ma is teljesen racionális intézkedés volna.
Közigazgatás
Járási beosztás
A vármegye járási beosztása sokszor változott fennállása során, csupán a 19. század végére vált viszonylag állandóvá. Pest-Pilis vármegye eredetileg, még a török idők előtt a többi vármegyékhez hasonlóan négy járásra oszlott, a Kecskeméti, Pesti, Pilisi és Váci járásokra. Ezekhez csatlakozott később ötödikként a Solti járás az akkor már Pest-Pilis-Solt nevű megyében. A 19. század közepétől a járások feldarabolódtak, de elnevezésük tovább őrizte az eredeti öt egység nevét. 1876-ban, amikor a Kiskunság is csatlakozott a megyéhez, újabb járást képezett, így 1877-ben az alábbi 13 járásra oszlott Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye:
- Kecskeméti alsó járás
- Kecskeméti felső járás
- Kecskeméti közép járás
- Pesti alsó járás
- Pesti felső járás
- Pilisi alsó járás
- Pilisi felső járás
- Solti alsó járás
- Solti felső járás
- Solti közép járás
- Váci alsó járás
- Váci felső járás
- Kis-kuni járás
Első ízben a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk[1] írta elő, hogy a járásoknak állandó székhelye kell legyen. A vármegye járásai 1898-ig megőrizték történelmileg kialakult elnevezéseiket, akkortól kezdve azonban székhelyük nevét vették fel. A 20. század első évtizedeiben három új járás is alakult, később pedig néhánynak a székhelye megváltozott. Amikor a vármegye az 1950-es megyerendezés során megszűnt, már 17 járás volt a területén.
- Abonyi járás (Abony) (1898-ig Kecskeméti alsó járás)
- Alsódabasi járás (Alsódabas) (1898-ig Pesti közép járás)
- Biai járás (Bia) (1898-ig Pilisi alsó járás) (1934-től neve Budakörnyéki járás, székhelye Budapest)
- Dunavecsei járás (Dunavecse) (1898-ig Solti felső járás)
- Gödöllői járás (Gödöllő) (1898-ig Váci alsó járás)
- Kalocsai járás (Kalocsa) (1898-ig Solti közép járás)
- Kiskőrösi járás (Kiskőrös) (1898-ig Solti alsó járás)
- Kiskunfélegyházi járás (Kiskunfélegyháza) (1898-ig Kiskun alsó járás)
- Kunszentmiklósi járás (Kunszentmiklós) (1898-ig Kiskun felső járás)
- Monori járás (Monor) (1898-ig Pesti felső járás)
- Nagykátai járás (Nagykáta) (1898-ig Kecskeméti felső járás)
- Pomázi járás (Pomáz) (1898-ig Pilisi felső járás) (1940-től neve Szentendrei járás, székhelye Szentendre)
- Ráckevei járás (Ráckeve) (1898-ig Pesti alsó járás)
- Váci járás (Vác) (1898-ig Váci felső járás)
- Aszódi járás (Aszód) (1912-ben alakult)
- Gyömrői járás (Gyömrő) (1913-ban alakult)
- Kispesti járás (Kispest) (1911-ben alakult; 1922-től neve Központi járás, székhelye Budapest)
- Városai
A vármegye területén két törvényhatósági jogú város volt: Budapest és Kecskemét.
1876-ban hat rendezett tanácsú város (illetve 1929-től megváltozott elnevezéssel: megyei város) tartozott hozzá, 1950-ig pedig további nyolc alakult (zárójelben az alakulás éve):
- Cegléd
- Kiskunfélegyháza
- Kiskunhalas
- Nagykőrös
- Szentendre
- Vác
- Újpest (1907)
- Kalocsa (1921)
- Kispest (1922)
- Erzsébetfalva (1923) (neve 1924-től Pesterzsébet, 1932-től Pestszenterzsébet)
- Rákospalota (1923)
- Budafok (1926)
- Pestszentlőrinc (1936)
- Csepel (1949)
Az újonnan alakult városok Kalocsa kivételével mind Nagy-Budapest területén feküdtek, és 1950-ben beolvadtak a fővárosba.
Forrás: Wikipédia
