ERDEY-GRÚZ TIBOR
(1902-1976)
1902. október 27-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol 1924-ben doktorált. 1924-tõl a III. sz. Kémiai Intézetben Buchböck professzor mellett dolgozott, mint gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1928-31-ig állami ösztöndíjjal Fajans müncheni, majd Volmer berlini intézetében folytatott kutatómunkát és már itt elkötelezte magát a fizikai-kémiával, annak is az elektrokémiai ágával, kezdetben az ionok adszorpcióját, később a hidrogéntúlfeszültséget, a fémelektródokat és az elektrokristályosodást kutatta. 1934-ben a budapesti Tudományegyetem magántanárrá habitálta. Egyetemi munkája mellett gyógyszerészi oklevelet is szerzett. 1949-től a Fizikai Kémiai és Radiológiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, Természettudományi Kar dékánja volt. A Magyar Tudományos Akadémia tagja majd Kémiai Osztályának elnöke.
A hazai elektrokémiai kutatás egyik kimagasló művelője volt, jelentős megállapításokat tett nemcsak a hidrogén-túlfeszültség értelmezése, hanem az elektrolitikus fémleválasztás, fémek anódos vizsgálata, az ionvándorlás jelenségeinek kutatása terén. Eredményeit száznál több dolgozatában tette közzé.
Az 1940-ben megjelent, hiánypótló, első magyar nyelvű Fizikai kémia c. tankönyv egyik szerzője. E könyv mindig kibővített formában Elméleti fizikai kémia címen, Schay Géza társszerzővel több új kiadást ért meg 1952-1962 között. Ugyancsak úttörő volt Proszt Jánossal írt Fizikai kémiai praktikum c. könyve (1934), mely szintén számos új, korszerűsített kiadásban jelent meg később, 1965-ig. Több egyéb tudományos és tudományfilozófiai könyvet is írt. Több mint száz tudományos publikációja jelent meg. Tankönyvein, összegzésein kémikusok generációi nőttek fel.
Szerkesztője és szerzője is volt 1940-ben A természet világa c. sorozat kémiai kötetének, 1945 után pedig a Természettudományi Lexikon-nak, A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai c. kiadványnak, a MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményeinek és a Magyar Kémiai Folyóiratnak. Sokat tett az oktatási formák fejlesztéséért, az egyetemek szervezeti továbbépítéséért. Jelentős része volt az akadémiai reform végrehajtásában, a kutató intézeti hálózat fejlesztése és teljessé tétele terén. A második világháború után írt ismeretterjesztő művei közül az Atomok és molekulák és A tűztől az atomenergiáig emelkednek ki.
Munkásságát két Kossuth-díj, számos magas kormánykitüntetés, az Akadémiai Aranyérem, több külföldi szervezet emlékérme, külföldi akadémiai tiszteleti tagság és több egyetem tiszteletbeli doktori címe ismerte el.
Művei:
Az atomokról és az anyag szerkezetéről (Budapest, 1930)
Fizikai-kémiai praktikum (Proszt Jánossal; Sopron, 1934)
Az alacsony hőmérsékletek jelentősége és előállítása (Budapest, 1937)
Fizikai kémia I. (Náray-Szabó Istvánnal és Schay Gézával; Budapest, 1941)
Bevezetés a fizikai kémiába (Budapest, 1943)
Vegyszerismeret I–II. (Budapest, 1943, 1946)
Fémek korróziója és védelme (Budapest, 1943)
A katalízis (Budapest, 1944)
Atomok és molekulák (Budapest, 1946)
Elméleti fizikai kémia I–III. (Schay Gézával; Budapest, 1952)
A fizikai kémia alapjai (Budapest, 1958)
A természettudományok néhány kérdésének világnézeti vonatkozásai (Budapest, 1960)
Az anyagszerkezet alapjai (Budapest, 1961)
Anyag és mozgás. Adalék a kémiai jelenségek dialektikájához (Budapest, 1962)
A tűztől az atomenergiáig (Budapest, 1962)
Filozófiai tallózás a természettudományokban (Budapest, 1965)
A világ anyagi szerkezete (Budapest, 1965)
Az energia kémiai forrásai (Budapest, 1967)
Elektródfolyamatok kinetikája (Budapest, 1969)
A tudományos technikai forradalom és a társadalmi haladás (Budapest, 1971)
Transzportfolyamatok vizes oldatokban (Budapest, 1971)
Kinetik der Elektrodenprozesse (Budapest, 1975)
