(? - 1769 körül, Pécs)
Pécsi szobrász. Itteni tevékenységének kezdete egybeesik Berényi Zsigmond püspök (1740-1748) hivatalba lépésének idejével. Nem kizárt, hogy a mester pécsi megjelenése a püspök korábbi művészeti kapcsolataival áll összefüggésben.
(1856, Liptóújvár - 1926, Budapest)
Szobrász, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. Szobrászatát érzékeny realisztikus mintázás jellemezte. Bécsben K. Zumbuschnál tanult 1876-80 között. Már egész fiatalon feltűnt Perseus (1882) című szobrával.
(1723 körül - 1779, Tihany)
Asztalos, faszobrász. Bencés rendi laikus barátként készítette 1753-62 között a tihanyi apátsági templom rokokó fő- és mellékoltárait, szószékét, a kórus szobrait és asztalosmunkáit. Stílusát élénk színezésű díszítőelemek használata és friss szemlélettel, népies ízzel formált szoboralakok jellemzik.
A 20-as évek elejétől Pásztor János műtermében segédkezett. 1925-33: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szentgyörgyi István. Az utolsó tanévben tanársegéd volt. 1931-32: Római Magyar Akadémia ösztöndíja. Művei, így pregnánsan aktszobrai a hildebrandi plasztikai ideálok megtestesítői. Művészetének kimagasló jelentőségű alkotása a budapesti Kamermayer Károly-portréemlékmű.
1987-91: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak; 1990-94: Magyar Képzőművészeti Főiskola, intermédia szak; mesterei: Maurer Dóra, Peternák Miklós. 1999-2000: Derkovits-ösztöndíj. 1997-től kurzusokat tart a Magyar Iparművészeti Főiskola multimédia szakirányú másoddiplomás tanárképzésén.
Művészeti ismereteit a Nagybányai művésztelepen Thorma János és Réti István irányításával szerezte (1916–24). Ezután Firenzében, Padovában és Rómában járt tanulmányúton. 1917-től Kolozsváron élt. Portrészobraiban a kor művészeti és irodalmi életének jelentős személyiségeit örökítette meg (Móricz Zsigmond, Kuncz Aladár, Janovics Jenő, a festő Nagy István, Ács Ferenc, Thorma János).
(1885, Kolozsvár - 1972, Szentendre)
Fadrusz János szobrászművésznél kezdte a mesterség elsajátítását , majd 1903-tól az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajosnak, 1908-tól a Képzőművészeti Főiskolán Radnai Bélának volt növendéke. 1920-tól haláláig Szentendrén élt, és hosszabb ideig rajztanárként is működött.
(1878, Nagyberezna - 1914, Budapest)
Szobrász. Az Iparművészeti Iskola elvégzése után Zala György és Rónai József műtermében dolgozott, majd Olaszországban, Münchenben és Párizsban képezte tovább magát. Először 1902-ben szerepelt a Műcsarnok kiállításán. Néhány emlékművet, épületdíszítő szobrokat (pl.
(1881, Bégaszentgyörgy - 1938, Budapest)
Szobrász. Kőfaragóként dolgozott Zürichben, majd a budapesti Iparművészeti Iskolában, később pedig a brüsszeli akadémián van der Stappennél képezte magát 1905-10 között. Ott mintázta első sikert hozó Panasz című művét és a Kígyóbűvölőt. Hazatérése után számos portrét készített.
(1872, Baja - 1948, Budapest)
Szobrász. Bécsben végezte tanulmányait K. Zumbusch mellett. Kezdetben jellegzetes magyar típusokat bemutató életképekkel szerepelt kiállításokon, majd architektonikus műveket, díszítőszobrokat mintázott (Zeneakadémia) és síremlékeket (Munkácsy, Barabás) készített.
