Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy György (Felsőlendva, 1867. augusztus 11. – Graz, 1933. szeptember 23.) Utazó, Ázsia-kutató, állattani és néprajzi gyűjtő. Almásy László Afrika-kutató édesapja.
Édesapja, Almásy Ede, alapító tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak. Almásy György a grazi egyetemen szerzett – társadalmi rangjához illően – jogi doktorátust. Egyetem után állami hivatalnokként dolgozott Budapesten, de ezt feladva a birtokán gazdálkodott. Kezdetben az állattan és azon belül is az ornitológia érdekelte. Könyve jelent meg Chernel Istvánnal társszerzőként. Első komolyabb utazását a Duna-deltájába tette madártani megfigyelésektől vezérelve.
1900-ban utazott először Ázsiába Stummer-Traunfelsszel, a grazi egyetem zoológus tanárával. Bejárták az Ili folyó környékét, az Isszik-kul keleti vidékét, a Tien-San addig ismeretlen harmadik, déli hegyláncát. Útjának zoológiai eredménye mintegy 20 000 gyűjtött állat (nagyobbrészt madár), köztük nem egy új faj volt. Ez az útja hozta el számára az elismerést, de nem a zoológiai megfigyelései, hanem a pontos és szemléletes néprajzi leírásai miatt, mely a kirgizek és a kazakok mindennapi életéről szól. 1906-i második ázsiai útján Kína északi részének földrajzi, földtani, meteorológiai, néprajzi és gazdasági viszonyait tanulmányozta. Ezen az úton részt vett a fiatal Prinz Gyula is, de nem értették meg egymást, világlátásuk eltért így útjaik hamarosan elváltak és külön-külön tettek értékes megfigyeléseket (Almásy erről az útjáról nem, míg Prinz Utazásaim Belső-Ázsiába című könyvében szemléletes leírását adja a látottaknak). Utolsó útjáról Almásy csalódottan érkezett haza, ettől fogva visszavonulva élt birtokán. Naplórészletei és feleségéhez küldött levelei árulhatnának el többet, de ezek sajnos nincsenek publikálva. Orosz és török előtanulmányai következtében jól megtalálta a hangot az orosz hivatalnokokkal és a kirgiz törzsfőkkel is.
