Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező.
Az angol beteg címû amerikai mozinak köszönhetõen sokak számára vált ismertebbé a magyar Almásy László Ede neve. Almásy személyéről mintázták Az angol beteg című játékfilm címszereplőjét. A film egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy kutatásairól és életéből, az általa felfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról.
Fiatal korában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá Chernel István, ornitológus munkássága, akinek írásait rendszeresen olvasta. Tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban magántanulóként folytatta, ahova ezért csak vizsgázni járt, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.
Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (kerékpárjával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 métert zuhant, de bordatöréssel és kisebb sebesülésekkel megúszta. 1910-ben a svájci Arosa tüdőszanatóriumban tölt egy évet, betegeskedése miatt (10 éves korától dohányzott).
Tanulmányait 1911 és 1914 között a London melletti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt, tökéletesen elsajátította az angol nyelvet és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres Afrika kutató, Frederick Selous könyveivel és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Szintén itt ismerkedett meg a cserkész mozgalommal is. Az első világháború elkezdtével a Vas vármegyei 11-es huszárokhoz vonul be.
Pilótaként az orosz majd olasz fronton teljesített szolgálatot. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén.[2] Előbb zászlós, majd hadnagyi rendfokozatban megfigyelőtisztként, majd pilótaként szolgála Monarchia légierejénél.
Először 1911-ben repült, az AERO Rt. Bleriot gépével szállt fel a Rákosmezőről, első gépét 1914-ben vásárolta meg első saját gépét, egy használt Farman 3-ast. Ugyanebben az évben tett szert első kétfedelű gépére.
A háború végeztével részt vett az elűzött király visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban. 1921. április 5-én Mikes János püspökkel kísérte el az uralkodót a határig. 1922 és 1926 között Mikes János püspöki várában tevékenykedik, Szombathelyen a püspöki várban. 1922-től a Steyr cég megbízottja lett és automobilok értékesítésével foglalkozik.
Ez a technika iránti érdeklődése vezette először Afrikába is, sógora, Esterházy Antal társaságában. A két felfedező és vadász 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Libiai- és a Núbiai-sivatagon. Az utazás nagy visszhangot keltett, hiszen addig járatlan utakon mintegy 3000 km tettek meg négy keréken. 1927-ben a Steyr megbízta Almásyt a cég Kairói képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is. Almásy a grazi Steyr autógyár színeiben több autóversenyt is nyert. 1928-ban rekordidő alatt teljesítette a Madrid-Koppenhága útszakaszt. Az összesített versenyben ötödik, kiskocsi kategóriában első helyezést ért el. Mindeközben több vadászexpedíciót is vezetett a Líbiai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal és Horthy Jenővel (Horthy Miklós|Miklós testvérével) is együtt vadászott (1935). [3]. 1929-ben a A Steyr cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, és egészen Abu Moharig eljutott. Az úton Ferdinand von Lichtenstein és Anthony Brunner, valamint Rudi Mayer operatőr kísérte. 1930-ban újra autókat tesztelt a Líbiai-sivatagban, azonban még ebben az évben elveszti állását a Steyr cégénél, a gazdasági válság miatt.
Afrikai évei során magas körökben épített magának kapcsolatokat. Megismerkedett Kemal el Din herceggel, megismerte Faud királyt és az uralkodóház számos tagját. Kemal el Din herceg bőkezűen támogatta Almásy utazásait, mert felismerte, hogy Almásy munkája felbecsülhetetlen földrajzi és főleg stratégiai szempontból, feltárva Afrika eddig ismeretlen részeit.
1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf Kebír fennsík, északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot. A csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktenger keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) névet adták neki.
A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének, homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, neolitikus stucc-, pálma- gazella-, zsiráfábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Ekkor fedezte fel, az ún Úszók barlangját. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak.[4] Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakokat és feketével ábrázolt emberformákat találtak. A közel negyven szikláról és a 20-nál több barlangról fényképek, és vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is sok ládányit gyűjtöttek össze.
Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.
Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyaraboknak nevezi magát.
Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében, megalapítja a kairói Aero Clubot. A háború előtti években az egyiptomi királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesít megbízásokat, valamint repülésoktatásból és sportrepülőgépek eladásából szerzett jövedelmet.
Almássy László, a hírneves magyar Afrika-repülô 1948 nyarán a grázi Erzherczog Johann szállóban lakott. Nemrégiben érkezett Egyiptomból angol megbizatással. Napbarnítottarcú, igazi magyar katonatipus. Keveset beszél, de amit mond, annak súlya van. A második világháború alatt Rommel afrikai hadseregében mûködött, mint repülô, de a hábo- rú után még csak vizsgálatot sem indítottak ellene, mert bírái korrektek voltak és tudták, hogy Magyarország Németország szövetségese volt. Almássy nemzetközi tekintély volt, és még az angolok is meghajtották elôtte az elismerés zászlaját. A grázi szálloda különszobájában Almássy László elmondotta a kommunisták által kivégzett (és a Klár Zoltán lapjában már- tírként emlegetett) Chornoky Viktor történetének hátterét. Almássy elmesélte, hogy mikor Chornoky, mint Magyarország követe Kairóba került, akkor az ottani angol megbizott információkat kért tôle a követ személyére vonatkozólag. Almássy, mivel nem ismerte a hajdani kis banktisztviselôt, nem tudott felvilágosítást adni, mire az angol megbizott megkérte Almássyt, hogy tanulmányozza át a Chornokytól hozzájuttatott iratot. Almássy elolvasta a harmincegynéhány oldalas ela- borátumot és azután elcsodálkozott. Chornoky ugyanis pontosan és részletesen elmondotta az oroszok magyarországi politikájának a kulisszatitkait, adatokat adott a Szovjet magyarországi mûködésérôl – és most jön a csattanó! – további fel- világosításokat kért arra az esetre, ha az angol megbizott hivatalos meghívást küld Tildy Zoltánnak – hogy Tildy otthagy- hassa Magyarországot és az elnöki széket. Almássy nem mondott véleményt, Anglia követe pedig mérlegelés tárgyáva
tette az elnök meghívását. Nem sokkal ezután a kairói angol Secret Service vezetôje bizalmasan felkérte Almássyt, hogy legyen jelen a magyar követ számára érkezett ládák átvizsgálásánál. Erre azért volt szükség, mert abban az idôben a Szovjet Magyarországról árasztotta el Egyiptomot kommunista iratokkal. Almássy eleget tett a meghívásnak és az ô jelen- létében vizsgálták át az egyiptomi magyar követ címére érkezett ládákat. A jól lezárt és követségi pecséttel ellátott ládák- ban azonban nem kommunista röpiratok, hanem az alcsuti és a kismartoni kastélyból ellopott aranyserlegek, gyémántkö- söntyûk, gyûrûk, nyakláncok és egyéb értékes dolgok kerültek elô. Az ügy természetesen az angol megbízott elé került, aki a következôket mondotta: „politikusoknak adhatunk menedékjogot, de tolvajoknak és rablóknak nem“.
Fölösleges megemlíteni, hogy a kincsekkel telt három láda a Magyar Köztársaság dicsômúltú elnökének, Tildy Zoltánnak a megbízásából került Kairóba. – Almássy László még végezetül elmondotta, hogy a láda-ügy után elkérte az egyiptomi angol követtôl Chornoky memorandumát és azt megbizottai útján eljuttatta Rákosi Mátyáshoz.
Igy nézett ki és ilyen dolgokat mûvelt annak az úgynevezett polgári koaliciónak a felsô vezetôrétege, amelyet ma kézzel-lábbal próbálnak tisztáramosni a hasonszôrû társutasok.“ (Fiala Ferenc 1961)
