A Las Vegas-i hőmérséklet és a New York-I tőzsde egyaránt emelkedő tendenciát mutat. Míg az egyik, a hőség változtathatatlan, addig a tőzsdei rekordárfolyamok napokon belül tovább növekedhetnek, vagy esetleg úgy, mint 2008-ban, hatalmasat zuhanhatnak. Emlékszem, a tőzsdekrach előtt és után sokat vitatkoztam barátaimmal, akik már a kapitalizmus végét jósolták, azóta kicsit megváltozott az elképzelésük, a vég nem következett be, sőt a hatalmas esést lassú, egyenletes emelkedés követte.
Manapság újra nap-nap után jönnek a csúcsdöntések, annak dacára, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, hogy idézetet lopjak el Bacsó Péter A tanú című filmjéből, ahol Virág elvtárs számára okozott állandóan problémát a fránya nemzetközi helyzet.
Ez a probléma ma is fennáll, hiszen Vlagyimir Putyin valamilyen ok miatt most éppen Ukrajnára vetette ki a hálóját. Eleinte az ukrán-orosz konfliktus negatívan befolyásolta a tőzsdei árfolyamokat, de az amerikai gazdaság láthatóan ezt a váratlan és új konfliktust is túlélte. A negatív változás főként a nyugdíjasok számára kellemetlen, hiszen számunkra nincs elég idő a pozitív fordulatot kivárni. A tőzsdei mérce, a Dow-Jones június 6-án, pénteken, rekord, 16,924 ponton áll, hat évvel ezelőtt, 2008-ban, volt idő, amikor nyolcezer alá kereült. Mindez csak azt mutatja, hogy akinek van ideje, az fektesse be a pénzét a tőzsdére vagy ingatlanokba. Az Amerikában felhalmozott nagy vagyonok mind ilyesfajta befektetésekből származtak.
Hetven évvel ezelőtt, 1944. június 6-án szálltak partra a szövetséges katonai alakulatok a francia, normandiai tengerparton. A teljesen titokban tartott terveket egészen a D daynek nevezett napig leplezték a szövetséges – amerikai, brit és kanadai – katonai vezetők, így a németeket teljesen váratlanul érte a hatalmas erőket összpontosító támadás.
Hatezer hajón 160 000 katona vett részt a partraszállásban, amelyet a légből bombázó repülőgépek és ejtőernyősök támogattak. Az akcióban 12 ezer katona halt meg, ezekből négyezer amerikai az első nap, az Omaha beach nevet viselő partszakaszon. Lényegében ezen a napon indult meg a szövetségesek katonai támadása, amely cca. egy év múlva a háború befejezéséhez vezetett. A szövetségesek először 1942-ben, a francia Dieppe nevű kikötővárosnál próbálkoztak, ahol katasztrofális vereséget szenvedtek, itt nyilvánvalóvá vált, máshol kell keresni a lehetőséget.
1957 tavaszán, a párizsi Hungária nevű focicsapat játszott a helyi együttessel, magam is velük tartottam, és a meccs előtt a focista srácokkal megnéztük a bevehetetlen partszakaszt. A csapat edzője Csintalan János, az MTK egykori kapusa volt, és akkor még játszott a 43 éves Sipos Vilmos (Vilika), a Fradi egykori válogatott jobbszélsõje. Nem igazán értem, hogy ez miként jött ide, csak egyszerűen az eszembe jutott, és gondoltam, elmondom.
A normandiai 50 mérföld (80 km) hosszú partszakasznak a szövetségesek titkos neveket adtak – Sword Beach, Juno, Gold, Omaha és Utah Beach –, ezek azután így vonultak be a történelembe. A legveszélyesebb közöttük az Omaha Beach volt, ahol az amerikaiak szálltak partra. A németek meredek és magas védõállásai részei voltak az Atlantic wall – Atlanti fal néven ismert rendszernek, amely pont a tengerről érkező támadás feltartóztatására épült. Az ágyúkkal és gépfegyverrel felszerelt védelem nem tudta feltartóztatni minden idők legnagyobb hadseregét, amely nemcsak a tenger felől, hanem a légből is támadott.
A szövetségesek légi fölénye döntően befolyásolta a csatát, nemcsak a bombázók, hanem a partvidék mögé ledobott 23 ezer ejtõernyõs, akiket 3 ezer repülő és vitorlás szállított a harctérre. Június 6-án, pénteken, az NBC tévéállomáson előbb a Híradóban, majd később este, az egyórás dokumentumfilmben láttunk eredeti felvételeket a D dayről a Brian Williams által vezetett műsorban. A neves híradós négy kilencven éven felüli katona kalandjait mesélte, hihetetlenül érdekes formában.
A Híradó hátterében az Omaha beach melletti Colleville-sur-Mer katonai temető fehér keresztjei voltak láthatók, ahol 9387 szövetséges, főképp amerikai katona alussza örök álmát. A keresztek mellé kis amerikai és francia zászlókat szúrtak le a rendezők. Így örökké emlékezetes marad a szomorú kép, ahol annyi értelmetlenül elpusztított fiatal, 18- 23 éves fiatal srác nyugszik.
Az esti showban négy 90-en éven felüli obsitos – kiszolgált katona – a saját élményeit mesélte el. Egyikük, Thomas MacDonnel céllövész, megsebesült a partraszálláskor, de egy fedezék mögül sikerült megsemmisítenie a német bunker ahonnan a németek tüzeltek. A mesterlövész, Tom a háború után orvos lett, és a civil életben több mint ötezer kisbabát segített a világra. Thomas Kilker virtorlázó repülés volt, és mint mondta, a hajnali ködben fogalma sem volt, hogy hol ért földet. Szerencsére közel landolt az eredeti célhoz.
Thomas Reilly ejtőernyős, arról mesélt, hogy lebegés közben azt érezte, hogy a föld jön közelebb hozzá, nem pedig fordítva. Végül a hajófűtő, Gully jött, aki az elsüllyedt hajón hagyott halott bajtársa özvegyét vette el feleségül, és éltek együtt hosszú, boldog életet. Négy idős veterán, mindegyikük különleges D day-történetet mesélt a saját életéből, érdekes, hosszú életet élt egykori katonák, akik 70 év után visszatértek hőstetteik színhelyére. Négy idős, a kilencedik X-en felüli ember, négy történet a közel kétszáz- ezer sztoriból. Ők négyen és még néhányan még élve emlékeztek meg az akkori borzalmas, később dicsőségessé vált eseményekről.
Elgondolkoztató képek és történetek a háború rettenetes napjairól. A történet nem lenne teljes, ha nem találnánk magyar vonatkozást is benne, pedig van, mégpedig a híres magyar fotográfus, Robert Capa - született Friedmann Endre - személyében. A Capa néven híressé vált fotós 1944. június 6- án az első hullámmal érkezett az Omaha beachre. Az egyik sztori úgy szólt, hogy már a partraszálló csapatcsónakon kezdett fotózni, ezért a vezető erőteljes fenékrúgással küldte a tengerbe a szorgalmasan dolgozó fényképészt.
Capa volt az egyetlen fotós, akinek nemcsak sikerült a veszélyes gépfegyvertűzben a partraszállás, miközben közvetlen közelben csapódtak a golyók a vízbe. A Life magazin számára készült fotóknak azután érdekes története lett: „1944. június 6-án ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámaival Normandia földjére lépet. 6 tekercs filmet (106 kockát) fotózott el, majd délután 2-kor, amikor már biztosnak látszott a hídfőállás, az első kórházhajóval visszatért Portsmouthba. A filmtekercseket bevitte a Life londoni irodájába, majd lefeküdt aludni.
A laborban az egyik asszisztens állítólag anynyira kíváncsi volt a képekre, hogy az elõhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő azonban leolvasztotta az emulziót.
8 teljes kép és további 3 kocka bizonyos részeinek kivételével teljesen megsemmisültek a felbecsülhetetlen értékű, megismétlelhetetlen fotók, a megmaradtak elmosódtak. Mindazonáltal a Life június 19- én leközölt 10 képet "slightly out of focus" (enyhén életlen) magyarázkodó képaláírással. Ez annyira felbosszantotta Capát, hogy később ezt a címet adta eredetileg forgatókönyvnek szánt háborús emlékiratainak is.” Robert Capa életéről rengeteg valós, illetve kitalált történetet ismer a közönség. A neves amerikaimagyar író, Marton Kati a The great escape.. Kilenc magyar, aki világgá ment, és megváltoztatta a világot című könyvének egyik fejezete Capa életéről szól. A híres fotós névválasztásáról téves tényt közölt, igaz, erről nincsenek egyértelmű információk.
Szerintem mégis az lehet a valós, hogy fiatalon a hatalmas szája miatt, barátaitól a Cápa becenevet kapta. Ha megnézzük a csatolt, 1940. november 16-án, az idahói Train Creek Cabin nevű bárban, Ernest Hemingway társaságában készült fotót, a cápa név pontosan illett Capára. Marton Kati, akár mások szerint is, a híres amerikai filmrendező, Frank Capra inspirálta a fotóst a könnyen megjegyezhető névcserére. A nagyszerű fotóművész jóképű nőcsábász volt, alacsony termete dacára sikerei voltak a nőknél, egyik szeretõje Ingrid Bergman, a Casablanca című film sztárja volt. 1954- ben a Life Indokínába küldte, ahol az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére, egy kis dombra ment fel, hogy látképeket készítsen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte. Élt 41 évet.
Megjelent: 2014. Június 21. -25. szám - Magyarság -9. oldal
