Simmer Sanyi bácsitól kaptam ezt a levelet.
Sanyibátyámat nagyon tisztelem, ha tehetném, évekig tanulnék tőle.
Kedves Sándor!
Négy-öt éve is lehet már, hogy vejemmel és két unokámmal ott jártam egy Szent István szobor ügyében. A szeretettel teljes fogadás, beszélgetés során a pertu kapcsolat is kialakult, engedd meg, hogy ebben a természetesebb módban írjam a levelet is. Akkor elmondtam, hogy nyugdíjas evangélikus lelkészként szerveztem autóbusz-kirándulásokat Erdélybe, két évben átjutva Moldvába is, a csángók közé. Elmondtam azt is, hogy Pusztinán milyen nagy tisztelete van Szent Istvánnak, az oltárképük is őt ábrázolja, s inkább elfogadják, hogy ne legyen a templom felszentelve, de nem hajlandók más védőszentet elfogadni.
S hogy megismerkedtem egy családdal, akik a templom közelében lévő házuk utcai kerítését egy fülkével együtt alakították ki, hogy oda egyszer egy Szent István szobrot szerezzenek, ami persze nem csupán az övék lenne, hanem az egész falunak szánják. S reménykedve megkérdeztek, hogy Magyarországon nem tudnék-e valakit, aki nekik egy szobrot kifaragna.
Így jutottam el hozzád. S talán emlékszel még arra is, hogy az Apáca erdélyi faluban szolgáló lelkészházaspár ment hazafelé a magyarországi nyári szabadságukról, akiket azalatt én helyettesítettem otthon. Ők vitték haza a szobrot, két kisgyermekük közé ültetve, Apácáról pedig én vittem tovább Pusztinára.
Azóta viszont a közelmúltig semmit nem hallottam további sorsáról. Megvallom, szégyelltem is magam, elsősorban előtted, aki ezt ajándékból készítetted el. Nem értettem, nem tudtam mire vélni a hallgatásukat. Azt persze tudtam, hogy a meglévő fülkét át kell építeniük, hiszen abba nem fért volna el, de erre sem kellett volna több évig várni. Most viszont boldogan fogadtam a pusztinai telefont, hogy megtörtént a felszentelése, ami aztán az internetre is felkerült, mint a Magyar Távirati Iroda híre.
Ezt több hírportál is átvette, úgyhogy elég csak beütni azt, hogy "Szent István szobor Pusztinán", s egymás alatt többször is megtalálható a híradás. Az interneten kép is van a felszentelés alkalmáról. És most kaptam magyarázatot is arra, hogy miért is késhetett a felszentelés, ami nélkül nem akarták kitenni. Nyilván sem a helyi plébánosnak, sem a püspöknek nem tetszhetett, hogy Szent István kultusza tovább erősödjön a magyar koronás szoborral. Erre utalhat az esemény leírásában, hogy amikor végül már nem tudtak engedni, talán azért sem, mert Szent István a román ortodox egyháznak is szentje, olyan összecsapottan intézték el a szentelést, ahogyan az a beszámolóban olvasható. A kép mutatja, hogy egy szép, új, üvegezett helyet is építettek az utcafronton, a szobor mögött az oltárkép látható, amelyen Szent István felajánlja a koronát Máriának.
Bár az esemény leírását és a fényképet az interneten is megtalálhatod, levelem mellékleteként is elküldöm mind a kettőt. Ha valami zavar miatt nem jól érkeznének meg, akkor mégis marad az internet.
Most, hogy végül megnyugtató módon zárult le az akció, hadd mondjak ismételten köszönetet azért, hogy boldoggá sikerült tenned egy csángómagyar falu közösségét!
Barátsággal küldöm köszöntésemet: Zászkaliczky Péter
Távolságok:
Bacău (Bákó) – 36, or 49 km
Comănești (Kománfalva) – 33 km
Moinești (Mojnest) – 20 km
Miercurea Ciuc (Csíkszereda) – 118 km
Gheorgheni (Gyergyószentmiklós) – 141 km
Onești (Ónfalva) – 50 km
Piatra Neamț (Karácsonykő) – 55 km
Roznov – 40 km
Cheile Bicaz (Békás-szoros) – 110 km
Lacu Roșu (Gyilkostó) – 115 km
És a megjelent cikk:
Szent István szobrát avatták fel a pusztinai csángók
Szent István fából faragott szobrát avatták fel szombaton a moldvai csángók által lakott Pusztinában - tájékoztatta vasárnap az MTI-t Nyisztor Tinka néprajzkutató, a helyi Szent István Egyesület elnöke. A Pusztinában született és ott is élő Nyisztor Tinka elmondta, a szoboravatással egyfelől a Jászvásári Római Katolikus Egyházmegye naptárában augusztus 16. dátummal szereplő Szent István napot ünnepelték, másfelől pedig arra emlékeztek, hogy a pusztinaiak ősei a madéfalvi vérengzés után, 250 évvel ezelőtt telepedtek át Székelyföldről Moldvába.
A Szent István Egyesület elnöke elmondta, az életnagyságú mellszobrot Simmer Sándor csongrádi fafaragó készítette és ajándékozta a pusztinaiaknak. A szobor számára a templom szomszédságában lakó Beta Péter alakított ki az utcára néző beüvegezett, befedett fülkét a saját portája előtt. Az alkotást a helyi római katolikus plébános szentelte fel a szombat reggeli mise után.
"Így soha nem szenteltek fel más szentnek állított emléket. Alig tartott két-három percet a ceremónia. Az egyházi zászlókat sem vették elő. Úgy sietett a plébános, mintha kígyómarás érte volna. De mi utána jót énekeltünk a szobor mellett. Délután pedig imaórát tartottunk a templomban, pap nélkül, amelyen magyarul énekeltünk és imádkoztunk" - mondta Nyisztor Tinka. A pusztinai magyar érzelmű csángó közösség vezetője a moldvai római katolikus egyháznak a magyar nyelvhez és a magyar szentekhez való ellenséges viszonyulására utalt. Emlékeztetett arra, hogy a pusztinai közösség hiába küzd évtizedek óta azért, hogy magyar nyelvű misét is tartsanak a település templomában. Azt is megjegyezte, az 1957-ben épített pusztinai római katolikus templomot a mai napig nem szentelték fel, mert a helyi közösség ragaszkodott ahhoz, hogy Szent István legyen a templom védőszentje. A gyülekezet korábbi templomát is Szent István oltalmába ajánlották, ez azonban szűknek bizonyult, és nagyobbat építettek a helyére. "Kijelenthetem, hogy Moldvában a római katolikus egyház magyar volta miatt diszkriminálja Szent Istvánt. A pusztinai templomot azért nem szentelték fel, hogy ne kelljen a dokumentumokban Szent Istvánt emlegetni" - magyarázta a szombati szoboravatás háttereként Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. Forrás: MTI
| Tetszik | 1 | Katona Annamária kedveli |
