Én már tudom, hogy van egy ajtóm, Amelyen bementem, s majd távozom. Előtte még nem tudtam ki voltam, Mögötte már önmagamra találtam. Ott belül, az idő keserű rohanásában A szenvedéses fejlődés forgatagában Egyre jobban éreztem, hogy élek S lassan felébredt bennem a lélek.