KINYÍLOTT A MÁSODIK ORCHIDEA…   Kinyílott a második Orchidea Szobánkban, pár nappal az első után. Olyan szépségesek, de az illata Mindkettőnek nem csak ma, holnapután   Elárasztja majd szobánkat, de jönnek Már a testvéreik is, hisz bimbóznak Szépen, és aztán mikor kifejlődnek, Intenzíven, pikánsan illatoznak.

              MIMI NÉNI NÉGY TÉTELBEN. Séra Gézánéra, Mindenki Mimi Nénijére emlékezve, Robixos és Zirci emlékeimmel kiegészítve.   ELŐZMÉNYEK:     Jelen történetem kezdetének időpontjában már osztott munkakörben, munkavédelem, rendészet, tűz és polgári védelem beosztásokban dolgoztam Zircen a ROBIX – nál Munkavédelmi előadó titulusban.

                MÚLTUNKAT LETAGADNI… Nem Bánok Semmit Sem.   Múltunkat letagadni nem érdemes, Mert aki ezt teszi, az nem oly nemes Cselekedet, mint hinné, hiszen tények Makacs dolgok még - ha a vélemények Nem mindig egyformán csengenek össze. Sok ember hiszi, letagad örökre Megtörtént dolgokat, semmissé válik,  Eltűnik, és senkinek nem hiányzik.

                KINYÍLOTT MÁR AZ ELSŐ ORCHIDEÁNK…   Kinyílott már az első Orchideánk, Kelleti magát az ablakunk előtt. Ha nézzük, mintha mosolyogna ránk Pajkosan, de nem úgy, mint tegnapelőtt,   Mikor még csak bimbózó formájában Mutatta kibontakozó szépségét. Üde színfolt ez most bent a szobában, Mikor Nap is fokozza erősségét.

                DÖNER KIS TÁL AZ EBÉDRE SEJEHAJ…   Döner kis tál az ebédre sejehaj, Megettem és nem lett belőle semmi baj. Söröcskével leöblítve, jól vagyok, Remélem, hogy vigyáznak rám Angyalok. Ne higgyétek, hogy mindig csak ezt eszem, De most ezzel vendégelt meg Kedvesem. Szerelmetes Tündérrózsám Imádom, Számomra csak Ő az én ideálom.     Ifj.

              MIKOR MÉG ÉDESANYÁM PANÍROZTA… Egy régi fotót nézegetve.   Mikor még Édesanyám panírozta A rántott husikát kétezer hatban. Néztem, ahogyan szépen szorgoskodva Készültek asztalunkon a konyhában.   Gyönyörűen szép volt ráncos homloka, Ahogyan kezeivel munkálkodott. Nem sürgette senki, tűzhely platnija Melegen várt, lábasban zsír fortyogott.

                ABLAKON TÚL DERES NYÍRFÁKAT LÁTOK…   Ablakon túl deres nyírfákat látok, De a Tél még nem mutatja meg magát. Odakünn elkelnek már a kabátok, Sapkák, sálak, szél is énekli dalát,   Igaz dúdolgatva, mintha mondaná: „Nem maradok nálatok így sokáig.