.
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
.
A mai evangélium azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus másodszor beszél tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Az első jövendölés Péter heves ellenkezését váltotta ki (vö. Mt 16,21-27), a mostani után a tanítványok reakcióját Máté evangélista így írja le: „igen elszomorodtak.” Elszomorodásuk azt jelzi, hogy kezdik komolyan venni azt, amit Mesterük saját sorsáról mond nekik.
A szenvedés megjövendölése során érdekes kifejezéssel találkozunk: „az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni,” vagy más fordításokban így szerepel: „az Emberfia az emberek kezébe adatik” (Mt 17,22). Azt könnyen kitaláljuk, hogy kiknek a kezébe adják, tudniillik azok kezébe, akik bántalmazzák és megölik.
.
Te, aki fölöttünk vagy, aki egy vagy közülünk, aki vagy, és bennünk is vagy: add, hogy mindenki lásson bennem is! Hadd készítsem az utat számodra, s köszönjem meg azt is, ami közben ellenem van, de mások gondját ne felejtsem! Tarts meg szeretetedben, ahogy elvárod, hogy másokat is megtartsak abban. Legyen bennem minden a te dicsőségedre, ne engedd, hogy bármikor is kétségbe essem! Mert a te kezedben vagyok, benned csak erőt és jóságot találok.
✝ ♡
Amen.
D. Hammarskjöld
.
.
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
Mt 17,22-27
.
A mai evangélium azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus másodszor beszél tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Az első jövendölés Péter heves ellenkezését váltotta ki (vö. Mt 16,21-27), a mostani után a tanítványok reakcióját Máté evangélista így írja le: „igen elszomorodtak.” Elszomorodásuk azt jelzi, hogy kezdik komolyan venni azt, amit Mesterük saját sorsáról mond nekik.
A szenvedés megjövendölése során érdekes kifejezéssel találkozunk: „az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni,” vagy más fordításokban így szerepel: „az Emberfia az emberek kezébe adatik” (Mt 17,22). Azt könnyen kitaláljuk, hogy kiknek a kezébe adják, tudniillik azok kezébe, akik bántalmazzák és megölik.
Az emberi rossz szándékok mögött mindig ott húzódik Isten megváltó, üdvözítő terve. Figyelek-e rá, észreveszem-e?
© Horváth István Sándor
Imádság:
.
Te, aki fölöttünk vagy, aki egy vagy közülünk, aki vagy, és bennünk is vagy: add, hogy mindenki lásson bennem is! Hadd készítsem az utat számodra, s köszönjem meg azt is, ami közben ellenem van, de mások gondját ne felejtsem! Tarts meg szeretetedben, ahogy elvárod, hogy másokat is megtartsak abban. Legyen bennem minden a te dicsőségedre, ne engedd, hogy bármikor is kétségbe essem! Mert a te kezedben vagyok, benned csak erőt és jóságot találok.
✝ ♡
Amen.
D. Hammarskjöld