Archívum

Kedves Hölgyeim és Uraim,
és drága Edith néni:)!

A majki találkozó fergetegesen jó volt! Élménygazdag, pezsgő és felemelő!!!
Bejártam már a fél világot, így bizton állíthatom, hogy a majki magyarvagyok.com találkozó szebbnél szebb helyszínek és programok lehetőségét ajándékozta mindannyiunknak :)!

Pl. ...patakokban folyt a könnyem a hihetetlenül szép templomi énekléstől... (pedig én ritkán könnyezem koncerteken...) amiért őszinte hála és köszönet, Edith néni zeneileg vérprofi munkájának és kóruskájának! Menjetek el, hallgassátok meg őket, mert tiszta szívvel (és komoly zenei képzettséggel) írom, hogy Edith néni kórusa világszínvonalú!!!

...a majki remeteség, a szállásunk, leírhatatlanul kedves épületegyüttesének ódon falai... máris vágyom vissza...:) oly lélekemelően csendhangulatúak... a vastag falakból átragyog egy olyan mély béke és nyugalom... szinte tapintani lehetett a csendböjtöt fogadott egykori szerzetesek harmóniáját és szeretet-erőterét...

...a csapatkánk is szenzációs volt! A karcok számomra nem jelentettek semmi feszültséget, és nem is merülnék bele semmilyen pszichoterrorista, álszent lebaszásba.... mert teljesen felesleges! Inkább őszinte tiszteletem Lóránt felé, aki úriemberként, csendben, a háttérben, egyszerűen kifizette a számláikat... mindenféle emberi játszmázás, hangoskodás vagy számonkérés nélkül! Le a kalappal Lóri előtt. Őszintén.

Edith néni szervezése egyszerűen remek volt. Jómagam nem engedtem, hogy az amúgy kiváló(!) szervezés gyönyörűbbnél gyönyörűbb élménytereit, a szívemet vagy a jókedvemet bárki is befüstölje kéretlen megjegyzéseivel, sötét feszültségekkel tálalt igazság-elemeivel... hiszen lássuk be: ez a magyar kultúránk és társadalmunk sajnos "természetes" része: belerugdosni, teljesen feleslegesen másokba... node semmi baj... idővel megtanuljuk a természetes lelki távolságot és azt, hogy a szavak súlyát és teljes felelősségét az azt kimondókra ráhagyjuk... el kell engedni a fülünk mellett... mert a harcos szavakban minden fél vesztessé válik... mindenki energiát veszít és ha túl sok a sötét gondolatunk, szavunk... megjelenik a sötétség a testünkben: komoly betegségek formájában. minden betegség a Lélek nyelve, mellyel őszinte tükröt tart a sikító jellemhangsúlyaink vérkomoly vakfoltjainak. Minden betegség valójában a Lelked leckéje - és soha senki nem áldozat!!! A betegséged a saját lelked tanítója: arra mutat rá, amire addig szabad akaratodból nem figyeltél, mert tele voltál sötét megjegyzésekkel, szavakkal és kispályás bosszútombolással... szabad vagy. szabad vagyok... de a test őrzi a szavaid sötét rezgését... és ha túl sok hallmozódik fel: egyszerűen belebetegszik... de terapeutaként tudom: mindig van visszaút... az utolsó pillanatig... csak a csodavárás és a mások hibáztatása helyett a saját lelki megtisztulásunkat válasszuk... soha nem a világ a hibás... a világ mindig is esendő és gyönyörű egyszerre.... és az élet annyira rövid... Istenem, miért kell elrontani ennyi sok felesleges és sötét emberi beszólással..? Akárkinek, bárkinek is legyen bármilyen részben is igaza... részigaza... Mert nem éri meg elbaszni az Életet ilyen hülyeségekkel. Mert a világ szép.

A kórus után, a templomban várt még minket két program: részint Welser Gabika kerámiakiállítását láttuk - jómagam vásároltam is egy csudaszép falilámpa-búrát - majd Béres Úr könyvbemutatóját és fiatal barátjának zenei minikoncertjét, kobzosán... Egyszerűen remek volt!!!

Este sokáig hallgatta a remetelak, ahogyan könnyesre kacagjuk magunkat Lórika és Ödön viccein..:DDD....
Másnap elsétáltunk a tatabányai várba, a tópartra... hogy ezek mennyire szép helyek! Hihetetlen! A pazar kilátású kávézó teraszán pedig felköszöntöttük az ország tortájának egy szeletével Juhászné Marikát, akit névnapja alkalmából ezúton is Isten Éltesse :)!!! Szívből örülök, hogy megismerhettelek!

A déli ebédidőben és délutánban szétszéledtünk... a majki remeteség tóparti teraszán, a pazarfinom szarvasragú t mindenkinek ajánlani tudom... akár a búzasört és az almafröccsöt... és...hát, bevallom... hogy életem egyik leglélekmelengetőbb beszélgetését őrzik a vízparti lombok... és a szívem..., mert olyan tiszta szavakat hallottam a Fényről, a Sötétségről... ami minden terapeuta tudásomat űberelte. Lefényképeztem szívemmel ezeket az őszinte pillanatokat... és soha nem fogom elfelejteni...

Annyira meghökkentő, amikor ráébredünk, hogy a nagyvárosi pezsgés mennyire telít sajátos zörejeivel... és jön néhány derék erdélyi ember, akik bár éppoly esendőek, de hordoznak mosolyukban, tekintetükben, jellemükben egy olyan őstisztaságot és nemes egyszerűséget, ami a szó legszorosabb értelmében pofonvágja az ember felesleges érzelmeit... mert leföldel, visszavezet a lényeghez... és megsimogat...

Pici társaságunk mezítláb sétált a majki erdő vadalmafa fái között... azt hiszem, nem csupán a város zaját hagytuk el messzire, a ligetesen nyíló vadgesztenyefák között... hanem a szavaink feleslegét is... ritka szépség lebegett... boldog voltam... sokat hallgattunk és sokat beszélgettünk... jellemcsitítósakat és szívmelengetőseket... ahol pici társaságunkat megkoronázta egy különleges találkozás: a fák egy kedves bányamúzeumot rejtenek... spontán megismerkedtünk egy tisztakék-szemű, nyugdíjas bácsikával: János bátyánkkal... azért járt épp arra, zöld motorán, hogy a megnézze a múzeumkertben nemrég elültetett növendékfákat... Sokat mesélt az elmúlt éra bányászvilágáról... mennyire más világ volt, mennyire más becsület, szorgalom... emberség...

Az esti tábortűzhöz is elhívtuk János bátyánkat, ahol kiderült, hogy Edith nénivel ismerik egymást... A csilis pálinkák és gyümölcsédes, telt merlot gyorsan hatott: jóízűen nótáztuk az éleigenlő magyar népdalokat... nótákat... Jómagam el is aludtam a tűz mellett... huncut volt az a csilis pálinka..:))))... a többiek szeretettel betakargattak... ó, mennyi ízes beszélgetés, nevetés, kedvesség és jószívűség mosolyogta át a búcsúéjszakát!

Hát ennyi... VISZLÁT JÖVŐRE!!!!