vörös folyamként iramlik a rend,
a végtelen kékre tör fel a zöld,
feketén,sárgán ringat el a föld.
Szürkülő szemekben tükör a kék,
lilafény hajnalok vágya ha ég
piros pipacsok nyitják a szirmukat
perzselő lángok, mint a gondolat.
A barna bőrű fák alatt
bíborszínű lepke száll.
Csak addig él amíg a nap
a szivárvány napsugár.
Ha jő az alkonyat,ezüst lesz a szárnya már.
