A régi művészet erkölcsi különbséget érzett a jobb és a bal oldal között. Isteni védelmet élvezett a jobb, míg a bal ki volt téve a gonosz erők támadásának. Michelangelo a szobor komponálásánál használta ezt a szimbolikát: a jobb oldal - ahol a törvénytáblák is vannak - zárt, biztos, szilárd, védett. A bal - amelynek ártó erőivel Mózes szembeszegül - nyitott, tördelt. Szemének villámait is arrafelé szórja. A szarvaknak nem csekély részük van a haragosan agresszív benyomás fokozásában. Jelenlétük a héber biblia egyik kitételének téves latin fordításával magyarázható, amelyben fénysugarakról van szó (coronatus), a keresztény ikonográfia pedig semmi különöset nem talált abban, hogy a "haragvó" Mózest szarvakkal lássa el (cornutus).
Kétségtelen azonban, hogy nincs még egy Mózes-alak a művészetben, melyhez a szarvak olyan jól illenének, mint éppen ehhez. A testet átjáró feszültség és a mozdulat pillanatnyi jellege egyesekben felvetette a kérdést, hogy Michelangelo talán egy konkrét helyzetre gondolt, például arra, amikor Mózes "meglátja az aranyborjú imádását és fel akar ugrani" (Jacob Burckhardt). Mózes két oldalán Jákob két feleségének. az imájába mélyedő Ráchelnek és a melankolikus Leának viszonylagos passzivitást sugárzó alakja látható. E két szobor volt Michelangelo életének két utolsó, befejezett alkotása.
A szobor olyan élethű, hogy az az érzése az embernek, hogy lelép és agyoncsap haragjában az összes butaságért, amit addig elkövettem, de annyira lenyűgőző, hogy elfelejtkezel a menekülésről. :-)
Ezért festette meg a mennyezetet később az utolsó itéletet hogy megkapja a nagy megrendelést, Gyula Pápa síremlékét, Mózes ennek az egyik darabja. A sors fintora, hogy töredékes maradt a síremlék kompozíciója. Számomra ez a szobor az összes dac, kín, düh, kitartás, és erkölcsi fölény megtestesülése, számomra ez a szobor a mester maga. :-)
II. Gyula pápa síremléke 1505, 1513, 1516, 1525-6, 1532 és 1542 Mózes (c. 1513-1515) San Pietro in Vincoli, Róma
Lázadó rabszolga (1513-1516) Louvre, Párizs
Haldokló rabszolga (1513-1516) Louvre, Párizs
Győzelem (c. 1532-1534) - márvány, magassága 261 cm, Palazzo Vecchio, Firenze
Fiatal rabszolga, Szakállas rabszolga, Atlasz, Ébredő rabszolga, Accademia, Firenze
Ráchel
Lea
A 4 rabszolga nem került fel, az eredetileg tervezett hely jóval kisebb lett, ez az ami a SPIV-ban ma látható. Szerintem ezért dühöng Mózes, az elvesztegetett évekért, ami az ára volt, a kiteljesedésnek, és mégis arra nem maradt energia pénz, akarat, de nem úgy Michelangeló fejében, lényében, tettében: ami megmaradt, a teljesség és tökéletesség a kényszerben, a "csakazértis" (elkészült az összes szobor, legalábbis részben).
Ezért festette meg a mennyezetet később az utolsó itéletet hogy megkapja a nagy megrendelést, Gyula Pápa síremlékét, Mózes ennek az egyik darabja. A sors fintora, hogy töredékes maradt a síremlék kompozíciója. Számomra ez a szobor az összes dac, kín, düh, kitartás, és erkölcsi fölény megtestesülése, számomra ez a szobor a mester maga. :-)
Lázadó rabszolga (1513-1516) Louvre, Párizs
Haldokló rabszolga (1513-1516) Louvre, Párizs
Győzelem (c. 1532-1534) - márvány, magassága 261 cm, Palazzo Vecchio, Firenze
Fiatal rabszolga, Szakállas rabszolga, Atlasz, Ébredő rabszolga, Accademia, Firenze
Ráchel
Lea
A 4 rabszolga nem került fel, az eredetileg tervezett hely jóval kisebb lett, ez az ami a SPIV-ban ma látható. Szerintem ezért dühöng Mózes, az elvesztegetett évekért, ami az ára volt, a kiteljesedésnek, és mégis arra nem maradt energia pénz, akarat, de nem úgy Michelangeló fejében, lényében, tettében: ami megmaradt, a teljesség és tökéletesség a kényszerben, a "csakazértis" (elkészült az összes szobor, legalábbis részben).