Emlékezés és felejtés:Agyunk csodálatos mechanizmusai.A tudattalan mélységei mindent tárolnak:A látott,hallott, olvasott eseményeket és a érzelmeket is,amelyek szükség esetén előhívhatók.A felejtés is szükségszerű,hiszen nagy baj volna,ha mindent állandóan őriznénk tudatunkban.Emlékezés és felejtés egymást váltó,kiegészítő,egyfolytában szelektáló műveletek.
Hogy mikor mire emlékezünk,azt sok minden befolyásolja, Szükségünk van arra,hogy mások emlékeztessenek minket, mert sokszor fontos dolgokat is elfelejtünk.Felgyorsult és feladatokkal túlzsúfolt világunkban annyi mindent észben kell tartanunk,annyi minden történik,hogy sok részlet kihull az emlékezetünkből.Halljuk a híreket.eseményeket,történteket a családról,ismerősökről,olyan mérhetetlen mennyiségű információ érkezik el hozzánk a egész világból,hogy lehetetlen jól és okosan szelektálni,Mire emlékezünk,mire emlékeztetünk? Mi jut eszébe rólunk másoknak?Mire emlékeztetjük egymást?
Érdekes,hogy amikor baj van,beteg lesz valaki,akkor a büntető Isten jut az eszébe.Nem torzulás ez bennünk,hogyha Istenre gondolunk a félelem érzése tölti el eszünket és szívünket?A bűn és a bűntudat.Persze jogos is ez az érzés,mivel a bűn tudata bennünk él,amit sokszor csak elfojtunk,nem rendezünk Istennel,és a nehézség idején előtör belőlünk.Ennél mégis többre hívja fel a figyelmet Péter levele.Emlékeztet:Ígéretet kaptunk arra,hogy "isteni természet részesei"lehetünk (2Péter 1,4). Nemcsak annyi az ember,amennyinek látszik most,a bűn,a félelem,és a tévedés foglya,hanem Isten Lelkéből kapott, Szentlélek által vezetett ember.Mire emlékezünk,amikor Isten elé állunk? Csak arra,hogy milyen nyomorultak vagyunk,vagy inkább arra,hogy mivé lehetünk Isten hatalmából?
Az emlékek tudattalanul törnek föl bennünk,nekünk azonban tudatosan kell ébresztgetnünk,serkentenünk a gondolkodásunkat,hogy az helyes és őszinte legyen!Sokszor becsapjuk magunkat.Egy-egy vitás ügyben,konfliktusban csal az emlékezetünk,persze a magunk védelmére és javára. Tudatosan tisztogassuk az emlékezetünket,legyünk becsületesek,engedjük érvényesíteni az isteni természetet! Minden igehirdetés lényege ez:Emlékeztet Isten megváltó szeretetére.(Ha nem ezt teszi,akkor nem örömhír,és nem Jézus Krisztusról szól). Emlékeztet arra is,hogy "hogy áldjad lelkem az Urat,és ne feledd el,mennyi jót tett veled"(Zsoltárok 1o3,1). - Karsay Eszter.
Hogy mikor mire emlékezünk,azt sok minden befolyásolja, Szükségünk van arra,hogy mások emlékeztessenek minket, mert sokszor fontos dolgokat is elfelejtünk.Felgyorsult és feladatokkal túlzsúfolt világunkban annyi mindent észben kell tartanunk,annyi minden történik,hogy sok részlet kihull az emlékezetünkből.Halljuk a híreket.eseményeket,történteket a családról,ismerősökről,olyan mérhetetlen mennyiségű információ érkezik el hozzánk a egész világból,hogy lehetetlen jól és okosan szelektálni,Mire emlékezünk,mire emlékeztetünk? Mi jut eszébe rólunk másoknak?Mire emlékeztetjük egymást?