Azt pedig tudjuk,hogy akik Istent szereik,azoknak minden javukra szolgál (Róma 8,28a)

Róma 8,28a - "Azt pedig tudjuk,hogy akik Istent szeretik,azoknak minden javukra szolgál..." - A fészek - avagy miért vagyok keresztyén? - Kurth Flasch német filozófia történész középkor szakértője,és Szent Ágoston avatott kutatója,hívő katolikus családban nevelkedett és ateistának annak ellenére sem nevezhető,hogy eredetileg 2o13-ban Münchenben,magyarul pedig 2o16-ban megjelent könyvének ezt a provokatív címet adta:Miét nem vagyok keresztyén?
Flasch kritikusan,de nem elfogultan,aprólékosan,de nem ellenségesen vizsgálja a keresztyén egyházak életét,helyét, szerepét,a kezdetektől a máig.A bochumi Ruhr Egyetemen dolgozott,negyven előadásból álló sorozatban ara keresi a szerző a választ,miért hagyta el ősei felekezetét.Könyve tehát nem csupán egyház filozófiai munka,hanem egyszersmind lelki önéletrajz is.Fejlődéstörténetnek azért nem nevezhető,mert az egyházi élet tagadhatatlan visszásságai,gyakori merevsége és erőteljes ön-archaizálása nyomán támadt ellenérzései hatására ő a végleges elhatárolódást

s kívülmaradást választotta.Hitében tehát nem fejlődött,hanem visszafejlődött.
De csak látszólag,mondom én,mert könyvének befejező részében,mintegy a korábbiakat enyhítve,magával ragadóan ír a keresztyénség táplálta műalkotásokról és nagyon szépen,értő módon és szeretettel emlékezik meg a két Szent Erzsébet-legendáról.Amiért azonban leginkább hálásak lehetünk neki, mi,kételyeinkkel,megbántottságainkkal,feldolgozatlan fájdalmainkkal,is egy-egy felekezeten belül maradók,az könyvének egyik utolsó mondata:"Kései fészekelhagyó voltam."

Flasch öntudatlanul vagy talán nagyon is tudatosan fejezi be ezzel az egyértelműen meghökkentő kijelentéssel számvetésnek, önvizsgálatnak,és egyházkritikájának tekinthető munkáját.Figyeljünk csak,ilyen szót használ a felekezeti közegre,a hitéleti közösségekre ez a nyolcvanhatodik évébe lépett tudós:Fészek.Igen,sokunk számára ez a kereszténység/keresztyénség egyik legfontosabb tartalma. Olyan fészekélmény,fészektudat,amelyben mi,Isten gyakran ragadozók ezére adott madarai,kiszolgáltatott teremtményei oltalomra és megnyugvásra találunk.Úgy,ahogy a rettegő madárfiókák a szülői fészekben.Még akkor is,ha a fészek nem mindig pihe-puha,ha építőanyagát gyakran szúrósnak,építőit nem igazán ránk figyelőnek érezzük.Mert még így,érdességeivel együtt is,gyakran megtapasztalhatjuk erejét és védelmét.

Ezért vagyunk Némethontól Magyarországig és a távolabbi tájakig annyian a világon,akik még ma is inkább a fészekrakást és a fészeklakást választjuk - a fészek elhagyása helyett. Köszönet illeti Kurth Flasch-t,hogy kételyekben és kritikai megjegyzésekben gazdag könyvéből végeredményben mégis igenlést,bizonyosságot kaphattunk.Úgy vélem,hogy ez nem egyéb,mint a "tudjuk,hogy akik az Istent szereik,azoknak minden javukra szolgál"igehely (Róma 8,28a) ékes megerősítése - Petrőczi Éva -