Szentháromság vasárnapja - Vázlat és iránytű - Adventtől pünkösdig lélekben végigjárjuk az üdvtörténet eseményeit, utána pedig következik a Szentháromság vasárnapja,amely összefoglalja,ami addig történt.Tudjuk,hogy maga szó, Szentháromság,az általunk ma ismert,kristályos formában csak a Krisztus után 4-5 században jelent meg - mégis elmondhatjuk,hogy a kétmilliárdos keresztyénség legfontosabb közös lelki kincse.Azt a hitünket fejezi ugyanis ki,hogy az asszonytól született,földi ember élete alkalmas színtér a teljes,üdvözítő isteni program végbementére.Halandók vagyunk,életünk sok földi korlát között zajlik,születünk és meghalunk - ezek ellenére nem csak bepillanthatunk az Örökkévaló szándékaiba,hanem a fiúság meglelése révén, Krisztusban élve magunk is egyek lehetünk Ővele:"Az Én juhaim hallgatnak az Én hangomra,és Én ismerem őket,ők pedig követnek engem.Én örök életet adok nekik,és nem vesznek el soha,mert senki sem ragadhatja ki őket az Én kezemből.Az Én Atyám,Aki Nekem adta őket,mindennél nagyobb,és
senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.Én és az Atya egy vagyunk."(János 1o,27-3o).
Ez nemcsak Isten atyai szeretetéről és Jézus főpásztorságáról szól,hanem az ember egészen kiváltságos helyzetéről is:A hívők egyek lehetnek a Kimondhatatlan Név tulajdonosával,a végtelen szeretettel.Megismerhetik Őt,ahogyan kijelentette agát a világnak,élhetnek Általa maguk is szelíd,irgalmas jósággal boldog életet,és kitelesedhet létezésük egészen a végső ajándékig,az örökkévalóságig.A Szentlélek pedig mindezek jelenvalóságát hozza:Ahol Ő van,ott jut az Atya és a Fiú hiánytalan,örök egységre,hiszen Maga a Szentlélek ez az egység (Máté 3,16-17) amint kezdetben is volt,örök időknek előtte.
Mindez azonban csak tervrajz,ha úgy tetszik vázlat - még nem maga az épület.Fogalmazhatunk úgy is,hogy pontos és jó iránytű, amellyel azonban,a felfedező útra,Isten valóságának személyes megismerésére magunknak,embereknek kell elindulnunk.Mégoly igaz egyházi tanítás ismerete sem takarítja meg,csupán előkészíti magát az életet:Döntéseket hozni nekünk,embereknek kell.Emberek pedig éppen döntéseinkben vagyunk.A dús életélmény-lehetőségek között,magunknak kell válogatnunk,sőt még jellemünk,lelki arcunk formálása dolgában is felelősek maradunk - így a végső eredményért sem okolhatunk mint,mint magunkat.
Érdekes felidézni a görög filozófiának a számjegyek dolgában született felismeréseit.Parmenidész azt mondta,hogy a Létező az "egy",Platón szerint pedig a "sok"nem létezhetne az egy nélkül,hiszen attól megkülönböztetésül nevezzük soknak. Plótinósz úgy okoskodott,hogy az egy a meg nem nyilvánult kettő,a három pedig az egységre jutott egy és kettő.Mindezt az igen elvontnak tűnő,mégis maghasrendű bölcseleti tudást, mint nyelet és mint "vázlatot" felhasználták az atyák,amikor megpróbálták tisztán látni és érteni,majd pedig fogalmazni az első egyetemes zsinatokon. Isten népe másfél ezer éves írott történelme és a Krisztus-esemény dokumentumai alapján arra az eredményre jutottak,hogy Isten Atya,Fiú,és Szentlélek,is egyszerre.A Szentháromság Istenről való tudás ezért a Biblia emberi olvasata,ám a keresztyénség számára,másfél évezred óta a legfontosabb,felekezetek határai felett is összekötő egyetemes igazság,amely kifejezi keresztyén hitünk lényegét.
A hittételek viszont,jól tudjuk,önmagukban éppen úgy nem üdvözítenek,mint a Biblia betűi - amíg be nem váltják meg nem valósítják őket.Érvényes ez a Szentháromságról való tudásra is.Amint mi,emberek odaadóan Isten gyermekei,Krisztusnak,az örök Fiúnak követői,egymásnak pedig a Szentlélek által testvérei leszünk,a Szentháromság titokzatos lényének örök üdve is elkezd otthonossá lenni bennünk.Megtaláljuk teendőnket,egymásban a jót,életünkben az értelmet - és épül a közösség is ,amely az égből szállta alá és olyan szép,mint a férje számára felékesített menyasszony(Jelenések 21,2-7). Érkezzünk hát el a vázlattól a valóságig,az ismert tantételtől az élő Istenig,és akkor a Szentháromság vasárnapja is több lesz a puszta egyházi ünnepnapnál:Öröm és beteljesedés! - Dr.P.Tóth Béla nyugalmazott református lelkész -
Ez nemcsak Isten atyai szeretetéről és Jézus főpásztorságáról szól,hanem az ember egészen kiváltságos helyzetéről is:A hívők egyek lehetnek a Kimondhatatlan Név tulajdonosával,a végtelen szeretettel.Megismerhetik Őt,ahogyan kijelentette agát a világnak,élhetnek Általa maguk is szelíd,irgalmas jósággal boldog életet,és kitelesedhet létezésük egészen a végső ajándékig,az örökkévalóságig.A Szentlélek pedig mindezek jelenvalóságát hozza:Ahol Ő van,ott jut az Atya és a Fiú hiánytalan,örök egységre,hiszen Maga a Szentlélek ez az egység (Máté 3,16-17) amint kezdetben is volt,örök időknek előtte.