Szüntelenül megemlékezik rólunk. - "Gondol ránk,az Úr,meg fog áldani" - Zsoltárok 115,12 -
A mondat első részének igazságát én megpecsételhetem.s te?Az Úr valóban gondolt ránk,gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett.Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk,még a legkiesebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára.Egész életünk során gondolt ránk,szünet nélkül.Voltak persze alkalmak,amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza.Igen,valóban "gondol ránk az Úr."
A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek.Mivel Isten nem változik,a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk.És ha Ő gondol ránk,abból áldás származik.De itt nem csak ésszerű következtetéssel,hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk:Isten Szentlelkének ereje is kijelentette ezt nekünk."Meg fog áldani"(Apostolok Cselekedetei 3,26). Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent."Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve:A végtelenbe nyúlik.Megáld minket a Maga isteni módján,öröktől fogva mindörökké.Ezrét mondjunk Istennek együtt hálát:"Áldjad,lelkem,az Urat!"(Zsoltárok 1o3,1)
A mondat első részének igazságát én megpecsételhetem.s te?Az Úr valóban gondolt ránk,gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett.Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk,még a legkiesebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára.Egész életünk során gondolt ránk,szünet nélkül.Voltak persze alkalmak,amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza.Igen,valóban "gondol ránk az Úr."