Kötelesség vagy szabadság

Kötelesség vagy szabadság?- Nem szomorúságból,vagy kénytelenségből..."Vallásos kötelességről"sokan beszélnek.Mit szólnánk ahhoz,ha egy gyermek e szavakkal ölelné át édesanyját:"Anyám,én szeretlek,mert nekem ez kötelességem!"Nem kötelességből,hanem hálás szeretetből fakad a hívő református ember buzgósága,egyházszeretete és Krisztus iránti lelkesedése.Nem kényszer rá nézve az egyháztagság,hanem előjog.Nem adó,nem nyűg neki az anyagi tartozás,mellyel egyháza fenntartásához járul,hanem kiváltság ,hogy szabad-e szent célra Isten iránti hálával,felajánlani szeretete adományait.A jó református embert nem úgy kell felfedezni az adóösszeírásoknál:Sietve én önként jelentkezik ott,ahová költözött, hogy mielőbb bekapcsolódjék a gyülekezet életébe.Fontos,hogy ne lássuk kimerítve egyháztagságunk feladatait a templomlátogatással,és az egyházi adó megfizetésével.Vegyünk részt egyházunk minden munkájában:Szegénygondozásban,hívogatásban,gyermekmunkában,énekkarban aszerint,hogy mire érezzük magunkat indíttatva?Ha prezsbiterré

választanak,ne csak a zöld asztal mellett "kormányozz"hanem ragadd meg az "előljárók"példaadó szolgálatainak minden alkalmát.
A gyermek a gyermekek között,ifjú és hajadon az ifjúsági munkában,a nő a nőegyletben keresse meg a maga külön körét.Mindenki megtalálja azt egy pezsgő életű gyülekezetben.Ne hagyjuk magára a lelkipásztort: Helyezzünk súlyt arra,hogy megbátorítsuk felhívásaira adott visszhangunkkal.Mondjuk el neki,ha áldást nyertünk bizonyságtételeiből: Mondjuk el:Mikor,mi ragadott meg azokból? Igehirdetéseiből ne a szomszédunkra,vagy akárki más fejére olvassuk a szentenciát.Engedjük az Igét a magunk személyére hatni és engedjük magunkat tovább vezettetni tanácsaival.Még egyet!Vannak református keresztyének hazánkban is,kik elfogadták külföldi testvéreinktől a tizedadás elvét.Abból a tényből,hogy Isten az Ura egész életünknek,következik,hogy pénzünknek, is Ura.Mi nem tulajdonosok, hanem sáfárok vagyunk.Ennek a sáfárságnak elismeréseképpen adják jövedelmük tizedrészét - Isten országára - azok,akik ezt

az elvet magukévá tették.Minden bevételük tizedét külön kezelik:Ebből fizetnek egyházi fenntartást,járatnak egyházi lapokat,vásárolnak evangéliumi könyveket,segélyeznek szegényeket és támogatják a misszió különféle ágait.Mindezt nem érdemszerzés gondolatával,hanem hálából cselekszik.Vizsgáld meg költségvetésedet és pénztűári naplódat:Mennyi jut abból magadra,tiedre és mennyin az Úrnak?...Tehát összegezzünk:Nem kötelességből,hanem az Úr iránti hálából,a kegyelem adta szabadság alapján szeressük,szolgáljuk a mi református egyházunkat.
Hálát adok Neked,Felséges Isten,hogy a református keresztyén egyház tagjául hívott el engem eleve-elrendelésed.Köszönöm,hogy tiszta evangéliumod ismeretére juttattál és szent feladatokat bíztál rám a gyülekezetben.

Könyörgöm,áld meg gazdagon a magyar református egyházat,ennek püspökeit,egyházi és világi előljáróit és gyülekezeteit.Áld meg közelebbről a mi gyülekezetünket,melynek én is tagja vagyok.Add,hogy boldog örömmel végezzem ebben azt a szolgálatot,melyre mint az egyetemes papság tagját elhívtál.Őrizz meg engem a fukarság bűnétől. Ne sajnáljam egyházamtól az anyagi szolgáltatásokat.Tekintsem Isten gyermekéhez illő szabadságomnak,hogy én is adhatok.Segíts,hogy komoly keresztyén életemmel szolgálhassam dicsőséged ügyét egyházamban,a Jézusért Ámen.