Életünk célja - Mid van,amit nem kaptál?Ha pedig kaptad,mit dicsekszel,mintha nem kaptad volna? 1Korinthus 4,7
Mi végre vagyunk a világon?Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül.A Biblia válasza erre ez:Hogy isten jó sáfárai legyünk.
Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk.Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani,és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat,megtanít felelős életet élni.Az így újjáteremtett ember már érti Istent és kész egyetérteni Vele.Isten tehát rábízhat értékeket,s használja őt mások javára.Így lesz sáfár.
A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt,akinek nem volt semmije, de gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott,s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia.Ezen belül teljes önállósága volt,de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt.Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.
Mi jellemzi a jó sáfárt?
1.Tudja,hogy semmi nem az övé,minden az uráé."Mid van,amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - ha pedig kaptad,mit cselekszel...? Tudatában kell lennünk,hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai.És Ő azt teszi az övéivel,amit akar.Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.
De megóv az elégedetlenségtől is,mert néha úgy érezzük,hiányzik valami az életünkből.Isten mindent megad a sáfároknak,amire az Általa rájuk bízott feladathoz szükségük van.Az elégedetlenség oka az,hogy mást akarunk tenni,mint amivel Ő megbízott.Nem én döntöm el,mi a küldetésem,hanem a Küldőm.Ha a helyemen vagyok,nem lesz hiányom,a nehézségeken pedig Ő segít majd át.Én csak bízzam Benne,és tegyem a dolgomat!
Mi végre vagyunk a világon?Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül.A Biblia válasza erre ez:Hogy isten jó sáfárai legyünk.
Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk.Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani,és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat,megtanít felelős életet élni.Az így újjáteremtett ember már érti Istent és kész egyetérteni Vele.Isten tehát rábízhat értékeket,s használja őt mások javára.Így lesz sáfár.
A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt,akinek nem volt semmije, de gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott,s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia.Ezen belül teljes önállósága volt,de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt.Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.
1.Tudja,hogy semmi nem az övé,minden az uráé."Mid van,amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - ha pedig kaptad,mit cselekszel...? Tudatában kell lennünk,hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai.És Ő azt teszi az övéivel,amit akar.Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.
De megóv az elégedetlenségtől is,mert néha úgy érezzük,hiányzik valami az életünkből.Isten mindent megad a sáfároknak,amire az Általa rájuk bízott feladathoz szükségük van.Az elégedetlenség oka az,hogy mást akarunk tenni,mint amivel Ő megbízott.Nem én döntöm el,mi a küldetésem,hanem a Küldőm.Ha a helyemen vagyok,nem lesz hiányom,a nehézségeken pedig Ő segít majd át.Én csak bízzam Benne,és tegyem a dolgomat!