Észreveszem-e a bajban lévőt? - Egy úton lévő samaritánus pedig,amikor odaért hozzá,és meglátta,megszánta... Lukács 1o,33
Az irgalmas samáriai példázatában (Lukács 1o,25-37),Jézus egészen gyakorlati módon tanít minket az irgalmasság mozdulataira.Vegyük ezeket sorra!
A Jeruzsálem-Jerikó útvonalon sok természetes barlang volt,ahol útonállók rejtőzhettek és magányos járókelőket támadhattak meg.Így történt ez a példázatban szereplő emberrel is.Őt is kifosztották,és félholtra verve otthagyták az úton. Többen elhaladtak mellette,de nem segítettek.Arra ment egy samáriai,s noha az ő népe és a zsidók akkor gyűlölték egymást,mégis segített rajta.
Miért?Azért,mert a másiknak szüksége volt rá.Ez elég volt számára ahhoz,hogy minden más szempont mellékes legyen,és ne tanúsítson irgalmatlanságot.Az irgalmas szívű embernek ennyi elég:Valaki segítségre szorul,én pedig segíthetek.A hívő ember tudja,hogy ezeket a feladatokat Isten készíti el számára(Efézus 2,1o)
Hogyan segített?Meglátta és megszánta.Gyakran meg sem látjuk azokat,akik a segítségünkre szorulnak.Vagy azért,mert túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal,saját gondjainkkal,vagy azért,mert meg sem akarjuk látni a segítségre szorulót és eszünk ágában sincs segíteni. Pedig azt olvassuk:"Az irgalmas szemű ember megáldatik"(Példabeszédek 22,9). Milyen sok hiábavalóságot és rosszat észreveszünk, mennyi mindenen legeltetjük a szemünket!Meglátjuk-e azokat - akár a családunkban - akik bajban vannak és ránk várnak?
Minden ember nyomorúságán nem tudunk segíteni,de akit Isten elénk vezet,azért már felelősek vagyunk.Észreveszem-e azokat,akiken nekem kell segítenem?
Jézus mondta:"Boldogok az irgalmasok,mert ők irgalmasságot nyernek."(Máté 5,7).
Az irgalmas samáriai példázatában (Lukács 1o,25-37),Jézus egészen gyakorlati módon tanít minket az irgalmasság mozdulataira.Vegyük ezeket sorra!
A Jeruzsálem-Jerikó útvonalon sok természetes barlang volt,ahol útonállók rejtőzhettek és magányos járókelőket támadhattak meg.Így történt ez a példázatban szereplő emberrel is.Őt is kifosztották,és félholtra verve otthagyták az úton. Többen elhaladtak mellette,de nem segítettek.Arra ment egy samáriai,s noha az ő népe és a zsidók akkor gyűlölték egymást,mégis segített rajta.
Miért?Azért,mert a másiknak szüksége volt rá.Ez elég volt számára ahhoz,hogy minden más szempont mellékes legyen,és ne tanúsítson irgalmatlanságot.Az irgalmas szívű embernek ennyi elég:Valaki segítségre szorul,én pedig segíthetek.A hívő ember tudja,hogy ezeket a feladatokat Isten készíti el számára(Efézus 2,1o)
Minden ember nyomorúságán nem tudunk segíteni,de akit Isten elénk vezet,azért már felelősek vagyunk.Észreveszem-e azokat,akiken nekem kell segítenem?
Jézus mondta:"Boldogok az irgalmasok,mert ők irgalmasságot nyernek."(Máté 5,7).