Gólyafészekből kiesett fióka - Tehetetlen ember és szabadító Isten - Lenyúlt a magasból,és fölvett,a nagy vizekből kihúzott engem Zsoltárok 18,17
Abban a faluban,ahol a szolgálatomat kezdtem és gyógyszerészi munkámat végeztem,sok gólyafészek volt.Az egyikből egyszer kiesett egy fióka.Még nem tudott repülni,tehetetlenül vergődött a földön. Tehetetlenül köröztek fölötte az öregek,és tehetetlenül néztük mi is.Azt mondták a hozzáértők,hogy ha vissza is tudnánk tenni a fészekbe (de azt nem lehet megközelíteni)akkor is kilöknék,mert megéreznék rajta az emberszagot és azt nem bírják ezek a madarak.Akkor mi lesz vele?Elpusztul.Legfeljebb ezt lehet neki megkönnyíteni.
Beleborzongtam ebbe.Pedig ez történt velünk is.Mi is kiestünk onnan,ahol igazán emberré válhattunk volna.Bölcs urává a teremtett világnak,boldog gyermekévé a teremtő istennek,és szerető testvéreivé egymásnak.
Ezt hiúsítottuk meg,amikor kimondtuk:Nem kell az Atya,majd mi egyedül.Azóta folyamatosan tönkretesszük a világot,önmagunkat,és egyre gyilkosabb eszközökkel fenyegetjük egymást.S mindezt nem tudjuk abbahagyni.Tehetetlenül vergődünk,és nincs,aki segítsen rajtunk.
A Biblia örömhíre az,hogy mégis van.Isten képes a fészekből kiesett embergyermeket oda visszaemelni."Lenyúlt a magasból,és fölvett..." Jézus Krisztus az Isten utánunk nyúló keze,Akiben olyan mélyre szállt le,ahová estünk,egészen a Golgotáig,két rablógyilkos közé,sőt a halál,a pokol mélyére.Onnan emeli ki azokat,akik nyújtják a kezüket."...hogy aki hisz Őbenne,el ne vesszen..."Ennyit tehetünk mi.
A "nagy vizek"az őskáoszt,a gonosz hatalmát,a biztos pusztulást jelentik. Amikor teljesen tehetetlenekké válunk,amikor összecsapnak felettünk a hullámok,Istenhez akkor is kiálthatunk,s Neki lehetséges az is,ami az embereknél lehetetlen.Legyen áldott érte!
Abban a faluban,ahol a szolgálatomat kezdtem és gyógyszerészi munkámat végeztem,sok gólyafészek volt.Az egyikből egyszer kiesett egy fióka.Még nem tudott repülni,tehetetlenül vergődött a földön. Tehetetlenül köröztek fölötte az öregek,és tehetetlenül néztük mi is.Azt mondták a hozzáértők,hogy ha vissza is tudnánk tenni a fészekbe (de azt nem lehet megközelíteni)akkor is kilöknék,mert megéreznék rajta az emberszagot és azt nem bírják ezek a madarak.Akkor mi lesz vele?Elpusztul.Legfeljebb ezt lehet neki megkönnyíteni.
Beleborzongtam ebbe.Pedig ez történt velünk is.Mi is kiestünk onnan,ahol igazán emberré válhattunk volna.Bölcs urává a teremtett világnak,boldog gyermekévé a teremtő istennek,és szerető testvéreivé egymásnak.
A Biblia örömhíre az,hogy mégis van.Isten képes a fészekből kiesett embergyermeket oda visszaemelni."Lenyúlt a magasból,és fölvett..." Jézus Krisztus az Isten utánunk nyúló keze,Akiben olyan mélyre szállt le,ahová estünk,egészen a Golgotáig,két rablógyilkos közé,sőt a halál,a pokol mélyére.Onnan emeli ki azokat,akik nyújtják a kezüket."...hogy aki hisz Őbenne,el ne vesszen..."Ennyit tehetünk mi.
A "nagy vizek"az őskáoszt,a gonosz hatalmát,a biztos pusztulást jelentik. Amikor teljesen tehetetlenekké válunk,amikor összecsapnak felettünk a hullámok,Istenhez akkor is kiálthatunk,s Neki lehetséges az is,ami az embereknél lehetetlen.Legyen áldott érte!