Beteghordók - Jézus pedig látva a hitüket,így szólt a bénához:"Fiam megbocsáttattak a bűneid." Márk 2,5
Volt egy agyvérzés után lebénult ember.Amikor Jézus ott járt abban a városban,négy barátja megfogta,és minden akadályon át Jézushoz vitte őt.Jézus először a bűneit bocsátotta meg,majd meggyógyította.Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban,hogy mi is hasonlót tegyünk.
Ezek a barátok szerették a beteget.Ő már kiesett az élet pezsgéséből,magától nem tudott elmenni sehova,inkább csak teher volt,ha gondoskodni kellett róla,de számon tartották,nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.
Ugyanakkor hittek Jézusban.Tudták,hogy Hozzá érdemes elvinni,csak Ő segíthet rajta.Jézus az ő hitüket látta,és a másikon könyörült meg.
Kihasználták az alkalmas időt.Sem előbb,sem később nem lehetett volna ezt megtenni.Amikor Isten Lelke indít,amikor a másiknak a legjobb,amikor egyáltalán van rá lehetőség,akkor kell segíteni.
Összefogtak négyen.Néha nem könnyű ezt megszervezni,de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét,gondját hordozni.
s végül:Nem fordultak vissza az akadályok láttán,hanem mindent elkövettek,hogy Jézus segítségét megkapják.Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak,hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett.Ő azonban ezt mondta:Azt nem lehet látni,hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént,mit az,hogy meggyógyult - s akkor meggyógyította.
Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat?Imádkozunk-e azért,aki még nem tud imádkozni,hívjuk-e igét hallgatni azt,aki nem szokott? Egyáltalán fontos -e nekünk valaki,aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket,hinni Jézusban,vállalni az áldozatot is másokért:Ez a mai program.
Volt egy agyvérzés után lebénult ember.Amikor Jézus ott járt abban a városban,négy barátja megfogta,és minden akadályon át Jézushoz vitte őt.Jézus először a bűneit bocsátotta meg,majd meggyógyította.Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban,hogy mi is hasonlót tegyünk.
Ezek a barátok szerették a beteget.Ő már kiesett az élet pezsgéséből,magától nem tudott elmenni sehova,inkább csak teher volt,ha gondoskodni kellett róla,de számon tartották,nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.
Ugyanakkor hittek Jézusban.Tudták,hogy Hozzá érdemes elvinni,csak Ő segíthet rajta.Jézus az ő hitüket látta,és a másikon könyörült meg.
Kihasználták az alkalmas időt.Sem előbb,sem később nem lehetett volna ezt megtenni.Amikor Isten Lelke indít,amikor a másiknak a legjobb,amikor egyáltalán van rá lehetőség,akkor kell segíteni.
s végül:Nem fordultak vissza az akadályok láttán,hanem mindent elkövettek,hogy Jézus segítségét megkapják.Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak,hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett.Ő azonban ezt mondta:Azt nem lehet látni,hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént,mit az,hogy meggyógyult - s akkor meggyógyította.
Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat?Imádkozunk-e azért,aki még nem tud imádkozni,hívjuk-e igét hallgatni azt,aki nem szokott? Egyáltalán fontos -e nekünk valaki,aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket,hinni Jézusban,vállalni az áldozatot is másokért:Ez a mai program.